Egyházunk

Ferenc pápa üzenete a 2014-es béke világnapra

„A béke világnapjára írt első üzenetemben örömben és reménységben bővelkedő életet kívánok mindenkinek, az embereknek és a népeknek is. Minden férfi és nő szívében ott lakozik ugyanis a teljes élet vágya.

Ehhez hozzátartozik a testvériség iránti visszafojthatatlan vágyódás, mely a másokkal való közösség felé visz minket, hogy ne ellenségnek vagy versenytársnak tekintsük a többieket, hanem testvéreinknek, akiket elfogadunk és magunkhoz ölelünk.” Ferenc pápa ezekkel a szavakkal kezdi péteri szolgálatának első béke világnapi üzenetét.

XVI. Benedek lemondása történelmi jelentőségű esemény volt az egyház életében. Ratzinger pápa február 11-én jelentette be, hogy február 28-i hatállyal lemond péteri szolgálatáról. „Nagyon jól tudom, hogy ezt a feladatot, spirituális lényege miatt, nem pusztán tettekkel és szavakkal, hanem szenvedéssel és imával is teljesíteni kell – fogalmazott nyilatkozatában XVI. Benedek. – Azonban a mai világban, amely gyors változásoknak van kitéve, és a hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdések rázzák meg, Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére. Ez az erő az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak.”

Jelenits István piarista szerzetes és Láng Zsolt polgármester leplezte le azt az emléktáblát, amelyet a száz éve született Rónay György költő, író, műfordító házán december 6-án helyeztek el a II. kerületi Mandula utcában. Jelenits István professzor, Rónay György tanítványa avatóbeszédében arról szólt, hogy a költő lakhelyválasztása is mutatja, mire vágyott: közel lenni a városhoz, az emberekhez, vagy ahogy ő fogalmazott: „elmenni a mi utcánk és a ti utcátok embereihez”.

A világnapok korszakát éljük. Az emberiség megannyi problémájának van már saját napja. Az egyházi világnapok alkalmából pápai üzenetek szólítanak meg minket, máskor konferenciákkal igyekeznek ráirányítani a figyelmünket egy-egy fontos témára. Kérdés azonban, hogy valóban komolyan vesszük-e ezeknek a kitüntetett napoknak a mondanivalóit.

In memoriam Orbán László

Immár öt éve annak, hogy egy fiatal erdélyi pap, Orbán László (1969–2008) kolozsvári egyetemi lelkész odaadta az életét egy diákja megmentéséért a Duna-deltában. Ahol a Szent György-ág a Feketetengerbe ömlik, ott fürödtek, küszködve a magas hullámokkal, amelyek észrevétlenül egyre beljebb sodorták őket. A fuldokló egyetemista fiút, Gyulát próbálta a víz felszínén tartani, aki így több levegőhöz jutott, és akit a mentésére érkező még eszméleténél talált, így megmenekült. László azonban elveszítette az eszméletét, és megfulladt. Az életét áldozta egy emberért, aki ma is él, és hálás volt lelkipásztorának. Laci atya emléke azóta is igen eleven. A kolozsvári Házsongárdi temetőben sírján mindig friss virág és égő gyertya jelzi, mennyire szeretik. In memoriam Laci címmel minden születésnapján (május 11-én) emlékező koncertet tartanak a tiszteletére. Megjelent egy DVD is az eddigi rendezvényekről, az életéről, a róla készült fényképekből, fennmaradt beszédeiből. Kétségtelen: kultusza van, élete, papi szolgálata nem ment feledésbe. Létrejött egy imakör is, amely a nevét hordozza. Gyermekkora, kispapsága, pappá szentelése, újmiséje, a kirándulások, amelyeken fiatalokkal járta a természetet, szentmiséi, prédikációi újra leperegnek a szemünk előtt. Felidézzük magas, sovány, utolsó két évében szemüveges alakját, szikárságát, egyszerűségét, áttetsző, Jézusra utaló, egészen rá emlékeztető vonásait.

A keresztény hit szerepe napjaink Európájában

Napjainkban idehaza és a nagyvilágban is talán a békesség hiánya a legfájóbb. Emberek és közösségek engesztelhetetlenül esnek egymásnak, miközben lelkük belül didereg és megnyugvásra vágyik. Mintha a vendetta ördögi köreiben keringenének népek, pártok, közösségek, egyletek; senki sem tudja már, voltaképpen miért is, de kényszeresen ütni kell a másikat, s vesztes végösszegű játszmákban tékozoljuk el szellemi energiáink legjavát. A durvaság durvaságot, a sérelem sérelmet szül, és senkiben sincs elegendő erő a lánc megszakítására. A családi viszályoktól egészen a bel- és külpolitikai harcokig érvényes és találó Szent Pál intése: „Ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne faljátok!” (Gal 5,13–15) Ki lehet a békességhozó, ha „keresztények” is lendületesen belevetik magukat a gyűlölködés végeláthatatlan gyürkőzéseibe? Márpedig látjuk, hogy sajnos igen gyakran ez történik. Ám ezzel megtagadjuk a feltámadása után minden találkozáskor békességgel köszöntő Jézust; ugyanúgy megtagadjuk, mint az, aki az üldözés idején félelemből tömjént szórt a bálványáldozatok tüzére. Felelősségünk elháríthatatlan, s a hamis tanúságtétel rosszabb, mint a Jézushoz tartozás eltitkolása: „miattatok káromolják Isten nevét a pogányok” (Róm 2,24). Ha jobban megvizsgáljuk a kereszténység legvadabb támadóit, gyakran kiviláglik, hogy nem Isten ellen tusakodnak, hanem a „hívek” képmutatásán háborodnak fel mélységesen. De például Teréz anyát még a gyalázkodók is csak elvétve tűzik tollhegyre…

Ferenc pápa ajándéka

Kétezer borítékot osztottak szét a római rászorulók között. Persze nem üresen. A felbélyegzett borítékokban telefonkártya és metrójegy, valamint karácsonyi üdvözlőlapok voltak, hogy a címzettek könnyebben juthassanak el rokonaikhoz, ismerőseikhez, és telefonon vagy írásban is kifejezhessék nekik ünnepi jókívánságaikat. Az ajándékot a vatikáni ingyen- konyha név szerint számon tartott látogatói kapták. A borítékban található karácsonyi üdvözlőlapokon a pápa aláírása is szerepelt. A szentatya ezzel is jelezni kívánta: ő is csatlakozik a képeslapokon kifejezett ünnepi jókívánságokhoz. A római közlekedési vállalat négyezer egész napos metrójeggyel járult hozzá a szokatlan akcióhoz, a vatikáni posta pedig a borítékok nyomtatását és felbélyegzését vállalta. (KAP)

Áder János köztársasági elnök a határon túli püspökökhöz

Az egyház mindig közösség és bástya, megtartó hely és menedék, ismeret és tapasztalat, segítő kéz és oltalom, és még inkább az a határon túli magyar közösségekben – mondta Áder János köztársasági elnök a határon túli püspököknek adott december eleji fogadásán, a Sándor-palotában. Az eseményen, amelyen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is, az államfő kiemelte: hála illeti a magyar egyházi vezetőket, a papságot, a lelkészeket, a hitoktatókat és az egyházak segítőit, amiért a magyar közösségek biztos támaszai a megmaradásban.