Békéről – szabadon

Közeledik az egyik legrégibb, immár negyvenhetedik alkalommal visszatérő egyházi világnap: a békéé, amelyet újévkor ünneplünk. Nem a legszerencsésebb az időpont, hiszen az újévi újrakezdés és Mária-ünnep témái között a homíliában legfeljebb csak megemlíteni marad idő ezt a jeles napot.

 

Pedig a békével kapcsolatban felvetődő kérdések többet érdemelnek annál, hogy csupán elolvassuk a pápai üzenet ismertetését. Mélyebben kellene foglalkoznunk ezzel a témával, igazán megértenünk, hogy mire tanít valójában a pápa.


Csakhogy társadalmunk tagjainak mintegy fele még ma is az egykori szovjet propaganda lélekmérgező szlogenjeire gondol a béke szó hallatán. Sokan nem tudják, hogy XII. Piusz pápa már 1953-ban felemelte szavát a hidrogénbomba és az atomfegyverkezés ellen. XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű körlevele több ponton meghamisítva jutott el a magyar olvasókhoz, és alig hallhattunk a Pax Christi nemzetközi katolikus békemozgalomról. Fel kellene készülnünk arra, hogy a jövő év első heteiben legalább az igényesebb egyházközségi csoportok átbeszéljék az idei pápai üzenetet, mely a testvériségről mint a béke alapjáról és a hozzá vezető útról szól majd. Nemcsak érdekes fogalmakkal ismerkedhetünk meg – mint például a leselejtezés kultúrája –, de egy emberibb világ felé tehetünk egy lépést, amikor szabadon beszélünk a békéről.