Rónay György emlékére

Világosan látszik a cél: az irodalomnak nem szabad elbástyáznia a mindenkori költőt a külvilágtól, hanem az emberek szolgálatát kell elősegítenie. Jelenits István méltatta Rónay mély hittel átitatott humanizmusát, melyhez a diktatúra évei alatt is hűséges maradt. A költő, aki az irodalomról mindig tisztelettel beszélt, az övétől teljességgel különböző elveket vallókat sem bírálta fölényesen, csupán józan kritikával illette őket – tette hozzá a professzor.


Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének alkotója magyar–francia szakon végzett, s műfordítóként különös érdeklődéssel fordult a francia, olasz és német költők művei felé. Számos verseskötete közül a legismertebbek A város és a délibáb, a Tükör és tűz, illetve a Mérleg. Munkáiban többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi vezette az emberiséget a háború kitöréséhez, és hangsúlyozta a túlélők felelősségét. A kortárs irodalom egyik legjelentősebb kritikusának számító alkotó életművére az arany középút elve jellemző, de nem zárkózott el a másként gondolkodóktól és korának újszerű igényeitől, stílusjegyeitől sem. 1969-től 1978-ig volt a Vigilia folyóirat szerkesztője. Az Új Emberben a lap 1945-ös indulásától rendszeresen jelentek meg cikkei. Lelki-teológiai témájú írásai már az 1950-es évek elején a II. vatikáni zsinat szellemiségének előszelei voltak.

 

Rónay György emléktáblájának avatásán részt vett fia, Rónay László, Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, Juhász Ferenc költő és Lukács László, a Vigilia főszerkesztője is.