Egyházunk

A bizalom zarándoklata Strasbourgban – a következő helyszín Prága

A Roger testvér által a hetvenes évek végén útjára indított „bizalom zarándoklata” mára kisebb-nagyobb találkozók sorát jelenti a világ minden részén. Az év végi európai taizéi találkozót ezúttal Strasbourgban és környékén, Elzász régióban, valamint a németországi Badenben rendezték meg 2013. december 28. és 2014. január 1. között. A taizéi közösséget a Rajna két partján fekvő katolikus egyházmegyék és protestáns gyülekezetek közösen hívták meg – több mint kétszáz plébánia látta vendégül a rendezvényre érkezett harmincezer fiatalt. Magyarországról és a határon túlról körülbelül négyszázötven magyar zarándok vett részt a programon.

Alois testvér 2011 decemberében „a bizalom zarándoklatának” egy újabb állomását nyitotta meg Berlinben, és a fiatalokat közös gondolkodásra hívta a szolidaritás új formáiról. Három és fél év programját vázolta fel, amelynek során a különböző földrészek fiataljai együtt mozgósíthatják energiáikat, összegyűjthetik várakozásaikat, gondolataikat és tapasztalataikat. Ennek a közös keresésnek a végén Taizében rendeznek majd nemzetközi találkozót 2015 augusztusában, Roger testvér születésének századik, halálának tizedik évfordulóján. Alois testvér egy levélben foglalta össze gondolatait az új szolidaritásról – az alábbiakban ebből idézünk részleteket.

Sokat tudunk tanulni egymástól Ferenc pápa: „A pápa közel érzi magát hozzátok, akik egybegyűltetek Strasbourgban, illetve Elzász és Ortenau városaiban és falvaiban. Európának, amely nehéz időszakokon ment és megy keresztül, szüksége van az elkötelezettségetekre, a hitetekre, a bátorságotokra. Tisztában vagytok azzal, hogy a keresztények közötti megosztottság komoly akadályt jelent az egyházra bízott küldetés teljesítésében. A pápa osztja veletek a meggyőződést, hogy sokat tudunk tanulni egymástól, mert sok minden összeköt bennünket. A pápa számít rátok, hogy hiteteken és tanúságtételeiteken keresztül az evangéliumi béke és kiengesztelődés szelleme továbbterjedhessen kortársaitok körében.”

Negyven éve hunyt el Slachta Margit

A„boldog békeidőkben”, 1884-ben született Kassán, középosztálybeli családban. Tanári diplomát szerzett. Megismerkedett a katolikus nőmozgalommal, és belépett az alakuló Szociális Missziótársulatba, ahol huszonhat évesen irányító szerepbe került. 1920-ban, harminchat évesen ő lett az ország első női országgyűlési képviselője. 1923-ban a missziótársulat főnöknője új szabályzat bevezetése mellett határozott, és ezzel alapvetően megváltoztatta az addigi életvitelt, küldetést. Margit és negyven nővér ekkor úgy döntött, hogy továbbra is az eredeti szellemben akarnak élni. Ezért 1923. május 12-én megalapították a Szociális Testvérek Társaságát, amelyet aztán negyven éven át Slachta Margit irányított. Az egyházközségi munkák mellett szociális téren is tevékenyek voltak. 1937-ben létrehozták a Katolikus Női Szociális Képzőt, ahol keresztény alapokra épülő szociális munkát tanítottak. Vezetőként dolgoztak a kor jelentős katolikus nőmozgalmaiban. Slachta Margit a nők állampolgári jogainak érvényesítése érdekében politikai pártot hozott létre, ez volt a Keresztény Női Tábor. A Szentlélek tiszteletének terjesztése céljából pedig megalapították a Szentlélek Szövetséget.

Ajándékok és nehézségek

Az év fordulójának időszaka különösen alkalmas arra, hogy ferences közösségünk számot vessen az elmúlt év minden ajándékával és nehézségével, a megtapasztalt kegyelmekkel, az elvégzett szolgálat erényeivel, szegénységével és hiányosságaival – írják a ferences testvérek múlt év végi számadásukban. A következőkben közöljük a részleteket és a rend aktuális terveit. Rendi közösségünket jelenleg száztizenkét testvér alkotja. Tavaly ősszel ketten kezdték meg a jelöltséget Szegeden. A szécsényi noviciátusban két testvér készül a szerzetesi életre. Szeptemberben négyen tették le első fogadalmukat, és szintén ekkor tett örökfogadalmat rendünkben Fejes István testvér. Decemberben Komáromi Jób testvér diakónusszenteléséért adhattunk hálát. Tavasszal hívta magához a Teremtő Boros Gyevi Imre és Kamarás Mihály rendtársainkat. Az imádság igazi példái voltak ők, akik öregségüket az Úrral való hosszú beszélgetésnek szentelték. Nagy idők tanúi, akik szerzetesi odaszenteltségüket a XX. század történelmi viharai között hűséggel élték meg, sokszor mellőzés és üldöztetés közepette.

Taizéi találkozó Strasbourgban

Európa valamennyi országából és más földrészekről is érkeztek fiatalok Strasbourgba, a bizalom zarándoklatára, melyet idén harminchatodik alkalommal rendeztek meg. „Keressük a látható egységet mindazokkal, akik szeretik Krisztust” – ezt a mottót választotta a december 28. és január 1. között megtartott taizéi találkozó mottójául a közösség perjele, Alois testvér.

Mennyből az angyal – jött sietve. Bár nem láttuk, mindnyájan tudtuk, hogy ott van közöttünk, amikor december 19-én délután, a felső- vízivárosi Szent Anna-templomban felállított jászol mellett felcsendült az ének a látássérült, többszörös fogyatékkal élő gyermekek ajkán. Ők, a Batthyány László Vakok Intézetének gondozottjai idén is bemutatták nagy gonddal betanult s átéléssel előadott, a csillogó karácsonyt idéző betlehemes játékukat, amelyet az érdeklődők körében megtekintett Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek is.

A megújulás ideje

Korunkkal kapcsolatban gyakran hallani ezt a kifejezést: posztmodern. Egyes keresztények fülében már-már átokszóként cseng, pedig ez tulajdonképpen egy életállapot, amelyben korunk embere él. A kifejezés gyökere egy sajátos vállalkozásban keresendő: Québec kormányának egyetemi tanácsa felkérte Jean-François Lyotard-t, hogy készítsen szakvéleményt. A vizsgálódás kitűzött tárgya az akadémiai, szellemi élet állapotelemzése volt. A szociológus azonban túlhaladta ezt a témamegjelölést. Hiszen kora Kanadájában olyan jelenségek váltak tapasztalhatóvá, amelyek nem voltak értelmezhetők a klasszikus keretek között – a jóléti állam modellje nem hozta el a földi paradicsomot, a társadalmi statisztikák (a gazdasági mutatókkal fordított arányban) válságjelenségeket mutattak. Ily módon jutott el a posztmodern fogalmához. Miről van szó? A modernitás kora után (amelyben uralkodó nézetek, átfogó rendszerek, stabil intézmények vezérelték az emberek életét) megjelent a posztmodern, amelyben a nézetsokféleség vált általánossá: a nagy rendszerek és intézmények polarizálódtak, instabillá lettek. A posztmodern tehát nem egyszerűen időben áll a modernitás kora után (poszt), hanem minőségileg lép túl annak ideáljain.