A függöny felgördül
Pesti színházi élet a nagy háború idején
„Hogyisne adott volna a művész, a művészben lévő katona hálát Istennek a békevilág összeomlásáért, amellyel torkig, annyira torkig volt már! Háború! Megtisztulást, felszabadulást éreztünk és határtalan reménységet…” – írja Thomas Mann a Gondolatok a háborúról című művében 1914-ben. Hát igen – eleinte még így gondolkodott a nagy német író. 1916-ban azonban, amikor a világháború már a hátországban is éreztette hatását, változott a szemlélete. Az írók közül nemcsak ő volt ezzel így, kortársai közül az osztrák Stefan Zweig, vagy honfitársa, Sigmund Freud is lelkesedett a háborúért 1914 nyarán. Egy kis időnek el kellett telnie, amíg kiderült, mit is jelent a harctér, a mundérba és lövészárokba bújt ember nyomorúsága. Erich Maria Remarque ezt írja Nyugaton a helyzet változatlan című regényében: „Csak a kórház mutatja meg igazán, hogy mi a háború.”