Az ezeréves plébánia – Óbudán

A szentmisén megjelent Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Bús Balázs, Óbuda polgármestere. A liturgia során Schubert G-dúr ünnepi miséje hangzott fel az Albert Schweitzer ének- és zenekar előadásában, vezényelt Kenessey László.

A polgármestertől rövid interjút kértünk ezen alkalommal. Bús Balázs Vízivárosban született, Szentimrevárosban nőtt fel, ma Óbuda polgármestere. Jó ideje odatartozónak érzi magát. A szentendrei ferences gimnáziumban végezte gimnáziumi tanulmányait. Tanár szeretett volna lenni, de abban az időben – 1990 előtt – egyházi iskolából nem nyílt erre mód. „Az esztergomi szemináriumba jelentkeztem” – mondja a polgármester, majd így folytatja: „Másfél évi katonaság és egy év szeminárium után másként alakult az életem. Úgy láttam, a családos életformára szól a hivatásom.” Felesége gyógypedagógus, ő szociális munkás – szociálpolitikus végzettséget szerzett.

„Életemet meghatározta az egyház, különösen a ferencesek, akik nagy hangsúlyt helyeztek a közösségépítésre, s ennek ma is hasznát veszem.”
Úgy látja, az elmúlt hatvan évben sok minden széthullott a magyar társadalomban, különösen a hagyományos közösségeket verték szét. „Pedig a vallási közösségek képesek megtartani az embereket, a családokat, a nemzetet.”


Tizennyolc éves kora óta gyakorta ellátogatott Lengyelországba. „Ott nem tudták az egyházat annyira háttérbe szorítani, mint nálunk, ezért a családoknak, a nemzeti megmaradásnak hagyományosan az egyházi közösségek a legfontosabb színterei. Idehaza szomorúan látom a magányos embereket; támasz nélkül keresik, s bizony gyakran nem találják helyüket a világban – ebből a szempontból is fontos lenne az egyházi közösségeket még inkább erősíteni, hiszen kívánatos lenne mind nagyobb részvételük a társadalom életében.”

Majd arra fordult a szó – amit persze régóta tudunk, de újra és újra hangot kell adni neki –, hogy a médiumok többsége nem közvetít pozitív eszményeket, így – különösen a fiatalok – ritkán találkoznak követésre érdemes példákkal.

Bús Balázs ugyanakkor vallja: „Miközben azt látom, hogy kapaszkodó nélkül maradnak az emberek, mégis fogékonyak az egyház társadalmi tanítására. Az elmúlt négy évre tekintve: örömteli például, mennyire megmozdulnak az emberek a hajléktalankérdésben – pártfölfogástól függetlenül. A szubszidiaritásnak is egyre nagyobb szerepét látom. A kerületben működő közösségek – nem csak egyházi közösségek –, az önszerveződés szép példáit mutatják.”

A közösségszerveződés egyik érdekes – követésre méltó – példáját említi: közösségi kerteket alakítottak ki a békásmegyeri lakótelepen. „Óriási sikere lett a kezdeményezésnek. Az ott élő emberek sajátjuknak érzik a kis kertet, amelynek művelése közben közösségé formálódtak. Harminc családnak jutott parcella, és hetvenen állnak sorba, hátha valaki visszaadja – de senki nem akarja föladni. Nemcsak arra mutatkozik igény, hogy a kicsiny parcellán termeljenek valamit, hanem hogy annak a közösségnek a részesei legyenek.”

Óbudán is hasonló jelenségek játszódtak le a plébániai életben, mint országosan. A kilencvenes évek elején a „helykeresés” sokakat bevitt a templomba. Mára a valóban hívő emberek maradtak. „Bízom Ferenc pápa irányvonalában, aki emberközelbe hozza a vallási kérdéseket, s ilyen módon rokonszenvessé teszi az egyházat mindenki számára.” Bús Balázs a követendő keresztény magatartás jellemzésére a Jakab-levélből idéz: „Tettek által igazul meg a hit.”

A nevelésre és az oktatásra terelődik a szó. A polgármester – másokhoz hasonlóan – úgy látja, az elmúlt negyedszázadban a szülők és a pedagógusok „magukkal voltak elfoglalva. Mindenki azonnal európai szinten szeretett volna élni, a saját érvényesülését kereste, s ennek a mai húszas-harmincas nemzedék a kárvallottja. Szülőként is érzem annak a felelősségét, hogy minél több helyes példát, helyes értéket mutassunk be.”

Bús Balázs úgy látja, sok fiatal azért hagyja el az országot, mert a nemzethez tartozás tudatát „kevésbé sikerült átadni nekik, s ezen mindenképpen változtatni kell. Hiányolom az egészséges nemzeti tudatot. Oda jutottunk, hogy ha egy fiatal nemzeti színű trikót vesz föl, mindjárt »magyarkodónak« nevezik. Büszkének kellene lennünk arra, hogy magyarok vagyunk, más nemzeteknél – legutóbb például a horvátoknál – egészséges példáját látom a nemzeti öntudatnak.”
Óbuda mindig erős katolikus település volt – hangsúlyozza a polgármester. – A Zichy család által betelepített németek jelentősen hozzájárultak ehhez. Amikor azt kérdem tőle, milyen mértékű a keresztény jelenlét a kerületben, Bús Balázs így válaszol: „Örülnék, ha érzékelhetőbb lenne.” Jó példaként említi a máltaiakat, akik újabban öt különleges játszóteret alakítottak ki. Ők azt vallják: a lakótelepeken nemcsak a panelházakat, hanem a lakóközösségeket is rehabilitálni kell. A játszótereken közösségi épületet alakítottak ki, olyan segítőkkel, akik foglalkoztak az anyukákkal.

Meghatározóak Óbudán a szaléziak. Bús Balázs örülne, ha a szerzetesek a kerület szakiskolájának munkájában is részt vennének. Miközben megállapítja: „a plébániai közösségekben sok tettre kész emberrel találkozom”, hiányolja, hogy nem vesznek részt nagyobb súllyal a kerületi közéletben.

Fotó: Petri Szabolcs

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..