A magyarázat egyszerű: ferencesek

Az esztergomi Temesvári Pelbárt Gimnázium jubileumi ünnepsége – Nyolcvanöt éves iskola. Vajon miért a megkülönböztetett figyelem, hiszen annyi más magyar oktatási intézmény sokkal régebbi alapítással büszkélkedhet? Ám ha arra gondolunk, már Szent Ferenc életében megtelepedtek az assisi szerzetes fiai Esztergomnak azon a helyén, ahol ma az 1931-ben életre hívott kollégium, majd gimnázium magasodik, s hogy az eltelt évtizedekben milyen különleges missziót töltött be az iskola, máris értjük és méltónak találjuk az ünneplést.

Szakképzés és emberképzés

Az iskola épületei még üresek, még csöndesek. Mire azonban e sorok megjelennek, már újra benépesül ifjúsággal. Folynak az előkészületek: a tanárok és a nevelők minden figyelmükkel odafordulnak, hogy az idei tanév is – hasonlóan a korábbiakhoz – jól sikerüljön. Mostantól némileg átalakul az iskola arculata, annak az egészséges szellemnek megfelelően, összhangban az oktatási törvényekkel, amely szerint őrizni szükséges az értékhordozó hagyományokat, ugyanakkor egy kissé mindig változtatni kell az adott társadalmi körülmények és igények szerint. Így tekintenek az iskola történetében huszonötödik tanév elé a gödi Piarista Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégiumban. Annak idején Jelenits István atya, piarista tartományfőnök hívta életre az intézményt, pedagógiai előrelátásával felismerve, hogy az országban egyre inkább elhanyagolják, leépítik a szakképzést, így mára hiányoznak a jó felkészültségű mesteremberek szinte minden szakmában. Ezen igyekszik most változtatni a kormányzat.

Kempingezik a lélek

Ez már az igazi nyár, július első hétvégéje. A levegő harminc fok fölött remeg, áll a száraz, afrikai hőség. Lenyomja az embert a földre. De mintha nem számítana, korunk gyermekei – hátizsákkal, rajta csüngő sátorral, izolírral, félvállra vetett táskával – közelednek a ferencvárosi épületek között meghúzódó kempingbe.

„Nem tudtam elfelejteni, hogy papnak kéne lennem”

A diakónus- és papszentelés igen fontos pillanat az egyén és az egyház életében. Ekkor részesedik valaki az egyházi rend szentségében, amely eltörölhetetlen nyomot hagy a lélekben. Az Esztergom–budapesti egyházmegyében három fiatalt pappá, többeket pedig diakónussá szentelt Erdő Péter bíboros június 11-én. Blanckenstein Miklós rektor, főiskolai tanár tájékoztatása szerint a szemináriumnak az idei tanévben negyvenkét növendéke volt; az Esztergom–budapesti egyházmegyéből huszonheten készültek a papságra, mellettük a Pécsi, a Kaposvári, a Váci, a Szabadkai és a Kárpátaljai egyházmegyéből érkeztek fiatalok. Általában ötödév végén kerül sor a diakónusszentelésre, amikor a növendékek elköteleződnek a cölebsz életmód mellett, és a hatodik, a plébánián töltött gyakorlati év végén következik a papszentelés.

Elkezdett dolgozni bennem az igen – Villanófényben: Marton Zsolt

Figyelmes, koncentrált tekintet. Most csak oda összpontosul, csak arra a tekintetre, amely éppen felé fordul. Ez is egyfajta adottság – nem is akármilyen értékű. Kifejlesztéséhez valószínűleg hozzájárult a pedagógusi múlt, az iskolások oktatása-nevelése; a legkisebbek összeszedett figyelmet, természetes gesztusokat kívánnak. S ez az összeszedettség, ugyanakkor természetesség ma is kíséri Marton Zsolt atyát, a Központi Szeminárium rektorát, a kispapok elöljáróját.

Ha segítesz, ne gondolj másra, csak segíts

Főegyházmegyei karitásztalálkozó Egerben – Az ember mégiscsak jóra hajló. Hiába annyi ellenhatás, a jóság viszi az embert, ha nehezen megy is a járás, ha soknak tetszik is a lépcsősor, ha nyakába szakad is a hirtelen jött meleg. Ez jutott eszembe az egri bazilika előtt, amikor csatlakoztam a főegyházmegye minden területéről érkezett mint­egy ezer karitászönkénteshez. Ezek az idősebb korban lévő emberek a maguk mindennapi teendői, itt-ott jelentkező egészségi gondjaik ellenére mégis segíteni akarnak.