Az iskolai élethez hozzátartoznak az óraközi szünetek is. Mint a hétköznapokhoz az
ünnepek. A gyerekek megkönnyebbülve tódulnak ki a folyosóra, élvezik a tizenöt, húsz perc szabadságot, amikor kicsit önfeledtek lehetnek. A tanárok pedig a beosztási rend szerint felügyelik őket.
A bibliodrámáról minden keresőnek
A bibliai történetekre, főként a nem vallásos emberek, gyakran legyintenek, mondván: színes mesék azok. S mi, a Bibliát szent könyvként tisztelők is néha azt érezzük: távoli a kor, a cselekmény, amely feltárul a régi lapokon. Pedig e régi történetek eleven valóságként vannak jelen ma is. S a bibliodráma módszerének köszönhetően úgy tárul fel a bennük elrejtett igazság, hogy azt a magunkénak érezhetjük. Présingné Baracskai Erikával, a Tihanyi Bencés Apátság munkatársával a bibliodrámáról beszélgettünk.
A Mai Ige-jelenség
A Szentírást mindennap elővenni és olvasni nem kis feladat. Talán minden hívőnek volt már olyan szakasz az életében, amikor annyira buzgó volt, hogy nem múlt el nap a Biblia olvasása nélkül. Friss megtérőként, útmutatás-keresőként, bajban lévőként le sem tesszük a szent könyvet. S aztán, ha a lelkesedés alábbhagy, vagy a probléma megoldódik, feltesszük a polcra. Még jól is mutat egy szebb darab, és megelégszünk annyival, amit vasárnap felolvasnak nekünk a templomban. S valljuk be, protestáns testvéreinkhez képest bizonyára lemaradnánk egy Szentírás-ismereti teszten. Pontos igehelyeket jómagam például egyet sem tudok mondani. Szomorú tény ez. Mentségemre szóljon, hogy nagyjából tudom, mit hol keressek. Ám ha betéve tudnám is a Szentírást, vajon az biztosíték lenne-e arra, hogy értem is? Továbbmegyek: hogy élem is?
Az Ó- és Újszövetség szövegtöredékei, nyomtatványai
Az elmúlt kétezer esztendőben a Biblia a világ történelmének alakítója volt. A földkerekség minden pontján éltek és élnek keresztények és zsidók, akik egész életükben a Szentírás szövegének megőrzésén és terjesztésén munkálkodtak. A történelem legkiemelkedőbb egyéniségei már Nagy Konstantintól kezdve kivételes jelentőséget tulajdonítottak az Ó- és az Újszövetség megismertetésének. Az elmúlt hosszú évszázadok során – hűen az eredeti héber és görög szöveghez – a Bibliát a legkülönbözőbb kultúrájú és nyelvű népek ismerhették meg. A Vatikánban rendezett idei bibliai kiállítás ezen a több ezer éves úton vezette végig a látogatókat, kétszáz értékes szövegtöredék, tekercs, kódex, nyomtatvány és műtárgy bemutatásával.
Az nem lehet, hogy a színésznövendékek tanulmányaik ideje alatt semmit ne halljanak a Szentírásról és a vallásról, hiszen akkor nem túl sokat értenek meg a művészetből – ez a meggyőződés munkál Eperjes Károly színész-rendezőben, aki az egyik első éves színészosztályt kapta meg Kaposváron. A Kossuth-díjas osztályfőnök nyomban felhívta Balás Béla megyés püspököt, hogy nem ártana tenni valamit ez ügyben. Rövid idő alatt megszületett a döntés: a fiatal, karizmatikus plébános, Fábry Kornél atya vallásismeretet oktat majd az egyetemen Thália leendő papjainak s papnőinek.
Háromszáz éves a torbágyi egyházközség
Biatorbágyról, erről a Zsámbéki-medencében csendesen megbújó városkáról mindenki hallott már. Nyugodt és rendezett utcáit járva alig hisszük el, hogy Magyarország eddig ismert legnagyobb tornádója itt pusztított 1924-ben, rá hét évre pedig őrült tettével Matuska Szilveszter írta be magát és Torbágyot a történelembe.
S ez csupán a XX. század. A két, hol egymástól elváló, hol egymással összekapaszkodó település, Bia és Torbágy lakói sokszor kezdték újra itt az életet. Háborúk utáni romeltakarítás, pestisjárvány utáni újraéledés, földesurak, elnéptelenedés, betelepítés, kitelepítés váltogatták egymást.
Kiállítás és könyv a délvidéki magyarok 1944–45-ös elüldöztetéséről
Szomorú jubileum: hetven éve történt a délvidéki tragédia, az ott élő magyarok elkülönítő táborba zárása, elüldözése, kivégzése. Az eseménnyel kapcsolatos vándorkiállítás járja az országot, s a visszaemlékezésekből egy könyv is megjelent.
A kiállítás és a könyv önálló életet is él. Most negyedik alkalommal állt együtt a közönség elé Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–1945 Alapítvány kuratóriumának elnöke és Gutai István író. A rendezvénynek a Tolna Városi Könyvtár adott otthont, a szervező a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége volt. A megjelenteket Saramó Márta, a szervezet helyi elnöke köszöntötte.
Beszélgetés Szuromi Szabolcs Anzelmmel, a PPKE rektorával
Harmincéves korában vette át az egyetemi tanári kinevezését Mádl Ferenc köztársasági elnöktől 2002-ben. Ilyen fiatalon ez korántsem magától értetődő. Mint Szuromi Szabolcs Anzelm professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora egy alkalommal említette, különös érzés volt, amikor nemzedékekkel idősebb tudós kutatókkal állt egy sorban. „Kinevezésem egybeesett a felsőoktatási intézményekre vonatkozó azon rendezéssel, amelynek értelmében az állam a hitéleti képzés területén is megadja az egyetemi tanári kinevezést. Ezért a hittudományi kar azon professzoraival együtt részesültem a kinevezésben, akik évek, sőt évtizedek óta nemzetközi színvonalon tanítottak római egyetemi tanári kinevezéssel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán (vagy annak jogelődjén).” Idén, augusztus 20-a alkalmával Szuromi Szabolcs Anzelm a Magyar Érdemrend középkereszt kitüntetést vehette át, a hivatalos indoklás szerint „az egyházi felsőoktatás hazai és nemzetközi minőségi fejlesztéséért és elismertetéséért”. Gazdag életút áll eddig is mögötte, s amikor a beszélgetés során visszapillant pályafutására, egyszerre jelenik meg a szerzetes pap, a tudós, s szavaiból megismerhetjük a hosszútávfutás örömét is.