Az első világégés idején, száz évvel ezelőtt még elég élesen elvált a harcmező, ahol ténylegesen küzdöttek a katonák, és a még békésnek mondható hátország, ahol viszonylag nyugalomban éltek az emberek. Akkoriban még nem volt „divatban” a civil lakosságot sújtó terrorbombázás, amely a II. világháborúban már széles körben általánossá vált.
A városok, így például Budapest is eleinte élte a maga megszokott életét, így például a színházak is működtek. Nem voltak még korlátozások, ahogy ma mondanánk, a „fogyasztás” még a megszokott módon zajlott az országban. Mindenki elhitte, amit a hivatalos propaganda II. Vilmos német császár magabiztos kijelentése nyomán hirdetett, hogy „mire a falevelek lehullanak, hazajönnek a katonák”.
A korabeli sajtót tanulmányozva sok mindent megtudhatunk a kulturális élet mindennapjairól és esetleges változásairól is. Az első háborús színházi hír 1914. július 28-án jelent meg a Pesti Hírlapban. Ebből megtudhatjuk, hogy a Budapesti Színház a Szervusz Pest című operettje mellett, Szervusz Belgrád címmel egy új hazafias revüt is játszani kezdett. A színházi tudósítás különösen a katonanők jelmezeit emelte ki. A háború kitörése napján a színházaknál – miután nyári szünet volt – nem történt semmi különös, csak éppen a Budapesti Színházban lemondta az előadást a Szervusz Pest főszereplője, Sarkadi Aladár, mert be kellett vonulnia. Keresni kellett valakit, aki beugrik helyette, csakhogy hiába, mert a számba jöhető valamennyi komikusról kiderült, hogy a mozgósítás rá is vonatkozik. Végül is maga Feld Mátyás, a szerző mentette meg az előadást. Ezzel a színházi esttel kezdődött a háború. A látványos nyári operett címe így valóban búcsút jelentett a régi Pesttől. A darab főszerepeit mára eléggé elfeledett színészek játszották, köztük Molnár Aranka, Lonzay Annie és Lenkeffy Ica.
A színházi évad természetesen aktuális darabbal kezdődött; 1914. szeptember 2-án a Vígszínház bemutatta Faragó Jenő és Hegedűs Gyula Mindnyájunknak el kell menni című alkalmi színjátékát. Három nap múlva a Király Színház Márkus László Varsótól az Adriáig című darabját játszotta, másnap pedig a Vígszínház az Előre című színdarabot mutatta be, melynek szerzője Gábor Andor volt. Szeptember 26-án újabb premiert tartott a Vígszínház, ezúttal Stabitzer Károly darabját vitték színpadra, címe: Jönnek a németek.
A háború első hónapjaiban, amikor az alkalmi darabok bemutatásának láza alábbhagyott, a színházak egymás után hozták újdonságaikat, de ezek között nem nagyon akadt jelentős mű. Ám bármit játszottak is a színházak, jegyet alig lehetett kapni. A színlapokon sok új név szerepelt, a korabeli újságok megemlítik Lábass Jucit, Diósi Nusit, Pataki Vilmát, Kerényi Hermint és még sok más új arcot az 1910-es évek színházi életében.
A magyar színjátszás nevezetes napja volt 1915. szeptember 5-e, amikor a Magyar Színházban bemutatták Bródy Sándor Lyon Lea című háromfelvonásos színjátékát. A darab levegője eléggé puskaporos volt, írta a korabeli sajtó, megjelentek benne orosz katonák is. A főszerepeket Ódry Árpád, Gombaszögi Frida, Törzs Jenő és Tarnay Ernő játszották. A Nemzeti Színház Gábor Andor Palika című színdarabját adta elő, a Vígszínház pedig akkoriban mutatta be Lengyel Menyhért A táncosnő című színművét, Varsányi Irén főszereplésével.
1916. február 12-én, azóta már feledésbe merült sok más darab mellett, a Király Színház telt házakkal játszotta Bakonyi Károly és Szirmai Albert operettjét, a Mágnás Miskát, a háborús évek egyik legnagyobb operettsikerét. A bemutató kritikái elismeréssel írtak Fedák Sáriról, Lábass Juciról, Király Ernőről és Rátkai Mártonról, az operett főszereplőiről.
1916 áprilisában, Shakespeare halálának háromszázadik évfordulója alkalmából a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottsága és a Nemzeti Színház ünnepséget rendezett. Az első előadás a Hamlet volt, amelyet Rákosi Jenő prológusa vezetett be. Rákosit nagy ünneplésben részesítették a Nemzeti Színházban, abból az alkalomból, hogy Aesopus című vígjátéka akkor jubilált, ugyanis ötven éve volt annak 1916. október 14-én, hogy a darab először került színre a Nemzetiben.
A harmadik háborús esztendő a Király Színházban bemutatott Csárdáskirálynővel és a Magyar Színházban a Kárpáthy Zoltánnal fejeződött be.
A világtörténelem színpadának eseményei azonban már nem a szórakoztatóipar kategóriájába tartoznak. Néhány hónap múlva a harcokat túlélő súlyosan sebesült katonák hazatérése csak lassan ébresztette rá a magyar lakosságot a véres valóságra, amelynek kulisszái közt nincs helye a romantikának. A könnyű nyári kirándulásnak indult kaland, mint ma már tudható, keserves véget ért.
