Róma és Konstantinápoly egységéért
Ferenc pápa október 24-én fogadta egy amerikai görög ortodox alapítvány képviselőjét és kíséretét. Emlékeztette a küldöttség tagjait arra, hogy milyen mély kapcsolat fűzi egymáshoz a két püspöki székhelyet, Rómát és Konstantinápolyt. A pápa november 28. és 30. között tesz látogatást Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka székhelyén. Ezt megelőzően november 25-én Strasbourgban az Európai Parlament előtt mond beszédet. (KAP)
Ellentmondásos hírek érkeznek napjainkban a Közel- Keletről. Az iraki és szíriai eseményekről hallva sokan elbizonytalanodnak a szentföldi zarándoklattal kapcsolatban. Holott a valóságban a szent helyeket és azok látogathatóságát, valamint a zarándokokat nem fenyegeti veszély. Ezt erősíti meg Stéphane Milovich ferences atya, a jeruzsálemi Szent Megváltó Kolostor házfőnöke.
– A napi hírekben gyakran hallani mostanában a Közel-Keleten uralkodó veszélyes helyzetről. Milyen a közbiztonság Izraelben, Betlehemben és Jerikóban, pontosabban a szent helyek látogathatóságát illetően?
Ferenc pápa találkozott a schönstatti mozgalom magyar képviselőivel is
Ferenc pápa október 25-én a VI. Pál Teremben fogadta az alapításának századik évfordulóját ünneplő Schönstatt Apostoli Mozgalom képviselőit. A világ ötven országából több mint hétezer-ötszáz zarándok érkezett a Vatikánba a mozgalom október 23-án kezdődött találkozójára, melyen egy magyar küldöttség is részt vett.
A magyar családok képviseletében Szelestei Gábor és Szelestei Barbara a pedagógiai szekcióban tartott beszámolót az egyház számára végzett apostoli munkáról.
Könyvespolcra
Amikor megszületett a kislányunk, elhatároztuk, hogy mindig mindent megbeszélünk vele, nem titkolunk előle semmit. Sosem mondjuk majd az oltás előtt, hogy nem fog fájni, és megosztjuk vele a gondokat, a bajokat is. Ha kérdez, válaszolunk, legyen bármilyen nehéz is. Néhány évvel ezelőtt, talán a dédi mama halála után a kis Ági megkérdezte: „Anya, ha nagyon öreg leszel, te is meghalsz?” „Igen – feleltem –, mindenki meghal.” Azután beszélgettünk a születésről, az életről, és arról, hogy az emberi léthez hozzátartozik a halál is. Elmeséltem neki, amit nagyanyámtól hallottam, hogy régen a halottakat otthon ravatalozták föl, s a gyerekeket sem tiltották ki a szobából, elbúcsúzhattak ők is a szeretett családtagtól, rokontól. Beszéltem arról is, mit éreztem, amikor a nagybátyám fiatalon, egyik napról a másikra itt hagyott minket, s hogy mennyire mélyen érintett, amikor a temetés előtt az édesanyja halott fia homlokára keresztet rajzolva búcsúzott el tőle.
Rejtett forrás
„Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket (más fordításban „lelkünk épségét”) – ez az Anonim Alkoholisták (AA) tizenkét lépésből álló programjának második lépése. (Az első a tehetetlenség beismeréséről szól.)
Ki ez a „hatalmasabb”, korábban „Felsőbb Erőként” említett Valaki? A Nagykönyvből (az AA alapvető kézikönyvéből) idézünk: „a) Alkoholisták vagyunk, és képtelenek vagyunk életünket irányítani. b) Valószínűleg semmilyen emberi hatalom nem tudott volna megszabadítani alkoholizmusunktól. c) Isten képes erre, és megteszi, ha keressük Őt. Ezekről meggyőződve elérkeztünk a Harmadik Lépéshez, amelyben az áll, hogy úgy döntöttünk, akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondjaira bízzuk (…).
Nyolcvanéves a pasaréti Páduai Szent Antal-plébániatemplom
Idén ünnepli felszentelésének nyolcvanadik évfordulóját a pasaréti Páduai Szent Antal-plébániatemplom. Hagyomány és modernitás ötvöződik formavilágában. Ahogy Ybl Ervin művészettörténész fogalmazott: „A pasaréti templom az egyik első lépés a modern építészeti formanyelv kialakulásának fölfelé vezető útján, melyen az architektúra az iparművészettel karöltve halad. Ezért örülünk oly őszintén a hit és a nemzet nevében e templom létrejöttének.”
Pasaréten 1925-ben telepedtek le a ferencesek, hogy gondoskodjanak azoknak a híveknek a lelki ellátásáról, akik a mai országúti ferences plébániatemplomtól távolabb eső Pasaréten laktak. Schrotty Pál budai ferences házfőnök Tamás Alajos tartományfőnök bátorításával indította meg a rend letelepedését. A Pasaréti út és a Szilfa utca sarkán lévő, ezernégyszáz öl nagyságú telken egy hétszobás villa állt, melynek három szobáját összenyitották. Ezekből alakították ki a kápolnát, melyet az itt élők „Waldkapellének”, „erdei kápolnának” neveztek el. A villa többi részéből a letelepedéshez szükséges helyiségeket rendezték be. Mivel a kicsi rendház és a kápolna hamarosan szűknek bizonyult, új templom és kolostor építését határozták el.
Kuláksors a Koppány-völgyében
A pesti srácok alakja, ’56 forgószele és a forradalmi események miatti megtorlástól való félelem is megelevenedik a Megbélyegzetten – Kuláksors a Koppány-völgyében című könyvben, amelyet az Életsorsok a XX. században sorozat ötödik köteteként jelentettek meg a miklósi Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség szerzetesei.
Különös missziót vállalt magára Sipos Imre atya és Galbavy Jenő prior: feltárni majd megmutatni a nagyvilágnak – különösen a fiatalabb nemzedéknek –, hogy a Koppány-völgyében élők miként sebződtek meg a múlttól, s kísérletet tenni arra, hogy a kibeszélést követően kevésbé sajogjanak a politikai hatalomtól kapott sebek. Szerencsére sebzettségünk gyógyítható, de csak Isten kegyelme által.
Túlélő egyházak Közép-Kelet-Európában 1945–1989
Ezzel a címmel rendeztek nemzetközi tudományos konferenciát a közelmúltban Szegeden. A Gál Ferenc Főiskola falai között egyházi és világi történészek gyűltek össze Romániából, Szlovákiából és itthonról. A cél az volt, hogy ki-ki ismertesse saját országának történéseit, az egyházak üldözésének módszereit és eszközeit, azaz a kommunista hatalmi gépezet működését. Az elhangzott előadások nyomán rendkívül érdekes kép rajzolódott ki a vizsgált korszakról.
Mivel az egyházak elleni fellépést Moszkva rendelte el, és gyakran konkrét irányelvek formájában érkeztek az utasítások, természetesen sok az egyezés a régió országai között. Ugyanakkor nagyon jelentős eltérések is mutatkoznak, amelyek az egyes országok sajátosságaiból adódnak. Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyés püspök bevezető előadásában arra az alapvető tényre mutatott rá, hogy az 1945–1956 közötti időszak az egyre fokozódó erőszak jegyében telt el, és az egyházak a létükért küzdöttek. 1956 után a kevésbé látványos erőszak főként az egyre szélesebb körre kiterjesztett beszervezésekre, az együttműködés kikényszerítésére irányult. Sok egyházi embert környékeztek meg, nem is eredménytelenül.