Nemzeti himnuszunk – ha magán viseli is Kölcsey Ferenc lelkiségének és kora sajátos irodalmi műfajának mindmegannyi jegyét – imádság. A költemény Kodály Zoltán jóvoltából túlélte Rákosi ateista törekvését, és az az elképzelés sem járt teljes sikerrel, hogy elégedjünk meg Erkel dallamával, de ne énekeljük hozzá a szöveget.

Volt a történelmünkben egy pillanat, amikor mindannyian mosolyogtunk. Mi mindannyian, akiket a bűntudat nem kényszerített pincemélyre bujkálni. Mi mindannyian, nemre, fajra, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül; mi mind annyian, ilyen-olyan diákok és hallgatók, ez meg az melósok, itt meg ott szántóvetők, körző-, vonalzó- és agykoptatók, tollforgatók és komédiások, papok és apácák beöltözve és kivetkőztetve; mi mindannyian, a lehető legdemokratikusabban, anélkül, hogy bármilyen charta, okos vagy oktalan, európai vagy nem európai törvény szabályozta volna; anélkül, hogy bármilyen kerekasztal mellett bárkivel megtárgyalták volna; anélkül, hogy bárki menedzselte vagy szponzorálta volna. Mi mindannyian, akik e kicsike honban élünk, csak úgy egyszerűen, minden kényszer nélkül, a lehető legtermészetesebben, saját magunktól mosolyogtunk.

Az esztendő harmadik választására készülve sokszor hallottunk az önkormányzat fontosságáról. Ugye emlékszünk arra, hogy annak idején a helyi tanácsokban mindig az történt, amit az egyetlen párt akart. Ma pedig azok intézik az önkormányzat ügyeit, akiket mi választunk meg tisztségükre. E választás súlyát sajnos még nem mindenki érti. Nem mindenki érzi, milyen fontos szerepet játszik az önkormányzat egy-egy település jövőjének alakításában és az ott lakó polgárok ügyeinek intézésében.

1956 emlékére

A magyar nép kezébe vette a sorsát 1956-ban. Megelégelve a sztálinista diktatúrát, egyetemisták, diákok vonultak az utcára tüntetni a szovjet megszállás ellen. A szívük és a hazaszeretetük hajtotta őket. Meglehet, nem is gondoltak arra, hogy tettüknek milyen komoly következményei lesznek, ahogyan arra sem, hogy örökre beírják magukat a magyar történelembe. Hiszen általuk kezdődtek meg a visszafordíthatatlan folyamatok. A békés tüntetésnek induló megmozdulást a kommunista pártvezetés véres megtorlása követte, kitört a forradalom és a szabadságharc. Azóta, immár ötvennyolc éve a pesti srácokról és minden, hazájáért küzdő magyarról emlékezünk meg, tisztelettel adózunk a legnagyobb kisemberek emléke előtt, akik Magyarországért és a szabadságért harcoltak és haltak meg.

Beszélgetés Hende Csaba honvédelmi miniszterrel

Miniszter úr, Magyarország történelmének utóbbi évszázadaiban mindig valamelyik politikai-katonai nagyhatalomhoz csapódott. Nincs esélyünk a függetlenségre, s ma is ez határozza meg helyzetünket?

– A mohácsi vészig Magyarország regionális nagyhatalomnak számított, sokszor maga volt szövetségek vezető hatalma, attól kezdve azonban a helyzet valóban drámaian megváltozott. Ha az elmúlt száz évet vesszük: a második világháború alatti német szövetség, illetve az 1955-ben létrejött Varsói Szerződés valóban azt mutatja, hogy Magyarország elveszítette önállóságát, nem maga döntötte el, milyen úton kíván járni.