Barnás Márton

Györe Balázs költői világa

„Ágon tapadok most. Kapuig jut a lelkem. Imába vedd” – ezeket a szívhez szóló szavakat írja Kő hull: arc című költeményében Györe Balázs. A vers (talán) legfontosabb mondata, gondolata, a (valódi) vágy megfogalmazását viszont a következő sorban olvashatjuk: „Véglegesre vágyik: én!” Úgy gondolom, hogy Györe Balázs a mai magyar irodalom egyik meghatározó alakja (aki egyébként a Fölöspéldány-csoport, valamint az Örley-kör alapítója, szerkesztője; a Lélegzet című folyóirat társszerkesztője is volt), akinek költészete, de prózája is ugyanarról szól: pontosan tudni, felkutatni, hogy ki voltam a múltamban, ki lett belőlem, mivé váltam, ki vagyok most? Megtudni, hogy mi az, ami állandó, ami nem változott, ami örök.

Babiczky Tibor költői világa

Babiczky Tibor neve ismerősen csenghet azok számára, akik kedvelik, olvassák és értik (megpróbálják érteni és érezni) is a mai magyar lírát. Babiczky a kortárs költészet legújabb, legfiatalabb generációjának jeles tagja. Úgy gondolom, nem érdemtelenül részesült Móricz Zsigmond- ösztöndíjban és Junior Prima-díjban. Versei angolul és csehül is megjelentek. Legújabb alkotása, a Magas tenger című könyv – négy verseskötet után – az első regénye, igazi bűn(tudat)regény. Nem skatulyázhatjuk be, hogy krimi, mert nem is igazi krimi. Sokkal inkább arról szól, hogy a főszereplő életében (is) meghatározó a bűntudat jelenléte. A bűntudat van, jelen van, létezik. A bűnhődés és annak akarása pedig talán megtisztít, felemel. Talán nem.

kezemben a Nap hullámzik
vacogó almát rágcsálok
a csutkát elhajítom
valaminek vége
van

A természet törékeny suttogása ez
A levelek zizegnek
„Nem szeretlek” –
Mondod halk sajnálattal
Talán nem is így szavakkal
Inkább kék pillantásokkal

érintésedért reszket az ajkam
de te megkövezed minden vágyam
a tisztességtelent s a tisztességeset is
pedig kipréseltél a szívedből
és a szeretet ösvényein
megváltottál engem

                                         Maricának
szeretném hinni
én én vagyok magamnak és neked
s te az enyém
mintha csak sejtenénk
hol és hogyan kezdődött a szerelem a szívben
de egy érintésünkből tudom mi az a szerelem
a többi tőlem lehet akár néma csend
mintha csak sejtenénk
hol és hogyan folytatódik a szerelem
(pedig tudni tudjuk)
hisz régről ismerlek

tudod gyönge vagyok
mint az ember általában
most is
belém égetted
valótlan jelenlétedet
festett hajadról ujjaim
mégis nyomtalanul
leperegnek

Lehullunk mint
Hús a csontról és
Bőr a húsról
Lehullunk mint halottaink
Elhasznált életünkről