Vallomás

Vallomás

szerző: Barnás Márton

Új Ember Hetilap - Hetilap 2012.10.28.

A természet törékeny suttogása ez
A levelek zizegnek
„Nem szeretlek" –
Mondod halk sajnálattal
Talán nem is így szavakkal
Inkább kék pillantásokkal

Vallomás
Vallomás

Vallomás

szerző: Koncz Ádám

Új Ember Hetilap - Hetilap 2010.12.19-26.

Karácsonyra készülve

– Anyám a halálán volt – mesélte a minap egy ismerősöm. – Csont és bőrre fogyott, a legtöbb életfunkciója erősen leépült, kórházi gépek tartották életben. Szondák és katéterek kötötték még némileg e világhoz, amelyek a nyolcvanadik életévén túl bizony már nem számítottak erős kapocsnak. Miután számára is bizonyossággá vált, hogy nincs tovább, üzent nekem, hogy ha szeretnék még vele találkozni, menjek be hozzá. Mit tehettem hát? Persze nem volt könnyű ez a döntés azok után, hogy anyámmal ekkor, közel harminc éve már nem voltunk beszélő viszonyban. Egy szakadékká mélyült nézeteltérés csukatta be velem sok éve az ajtaját. Hogy mi volt az? Most ne részletezzük. Mindegy. Szóval harminc év telt el így, gyűlölködéssel, haragban. Egy fél élet. Hogy mekkora idő ez? Ez alatt lett belőlem fiatalasszonyból nagymama.

Vallomás

Bármelyik percben meghalhat, üzenték a kórházból, és én tudtam, éreztem: ha ezt a lehetőséget elmulasztom, akkor képmutatás nélkül a sírjához sem állhatok oda. Világos volt előttem, hogy ez az a perc, amin túl már minden késő, hogy ami most még képlékeny, innentől örökre megváltoztathatatlanná fog merevedni.

Mégiscsak az anyám! – mondogattam magamban, ahogy erősödő szívdobogással felfelé lépdeltem az ódon kórházépület lépcsőjén. Nem tudtam, mit fogok mondani, amikor beléptem hozzá. Sápadtan és mozdulatlanul feküdt, de a szemén láttam, hogy megismer. Elszorult a torkom, ahogy közelebb léptem, és anélkül, hogy bármit is ki tudtam volna nyögni, egy számomra is váratlan mozdulattal megsimogattam, majd megfogtam a kezét. Mindketten sírtunk. Sokáig. Hogy meddig, nem tudom, de ezek a könnyek hosszú évek gyűlölködésének égig érő kerítését voltak képesek elmosni.

Anyám másnapra jobban lett. Pár nap múlva evett, egy hónapra rá otthon volt. Még most is él. Ez idő tájt értettem meg mélyen hívő öreganyám szavait: a harag farag. Hogy a szeretet mire képes? Ezt most mondtam el

Innen üzenem hát minden embernek, hogy a béküléssel ne várják meg az utolsó pillanatot. És főleg az utolsó utánit ne. Hogy a karácsony a szeretet ünnepe? Az is. De inkább a békéé. Mert az a kisded, aki e napon jött közénk, és akit szelídségéért feszített keresztre a durva világ, már előre megbocsátott mindezért.

 

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Lapszámaink
  • 2017.08.20

    Új Ember Hetilap

    2017.08.20

  • 2017.08.13.

    Új Ember Hetilap

    2017.08.13.

  • 2017.08.06.

    Új Ember Hetilap

    2017.08.06.

  • 2017.07.30.

    Új Ember Hetilap

    2017.07.30.

  • 2017.07.23.

    Új Ember Hetilap

    2017.07.23.

  • 2017.07.16.

    Új Ember Hetilap

    2017.07.16.

  • 2017.07.09.

    Új Ember Hetilap

    2017.07.09.

  • 2017.07.02.

    Új Ember Hetilap

    2017.07.02.

  • 2017.06.25.

    Új Ember Hetilap

    2017.06.25.

  • 2017.06.18.

    Új Ember Hetilap

    2017.06.18.

Tovább az összes lapszámhoz