A marokverők viselete aratás idején egyszerű ruhadarabokból állt: bő „föstőszoknya”, parget alsószoknya, fehér gyolcsból varrt blúz, fejkendő. Nagyanyámék a „föstőszoknyához” való anyagot a dunaföldvári vásárban szerezték be, ahol a helyi kékfestő műhely mindig igen szép portékákkal jelent meg. A szakma vízigényessége miatt jobb helyre nem is telepíthette volna cégét 1836 körül Velis József, akinek leszármazottai továbbvitték a mesterséget.
A vándort már messziről útba igazítja a karcsú, nyolcvannyolc méteres vártorony, amely az égbe szökik, és jelzi Wittenberg városát. A várhoz közeledve megpillanthatjuk a híres templomot is, amely az UNESCO világörökség része. A mostani vár elődje már az 1100-as években itt állt. Azóta sokszor átépítették. Az ismert kápolnát több száz évvel később illesztették hozzá. Jeles mesterek keze munkáját őrzi, olyanokét, mint Lucas Cranach Elder, Albrecht Dürer, Jacopo de’Barbari, Tilman Riemenschneider. Az épület mégsem e kiváló művészek alkotásai révén vált elsősorban híressé, hanem egy kapu miatt.
Könyvespolcra
A Fájdalmas Szűzanya ünnepén jelent meg Averardo Dini könyve, amely a Szent Szűz tiszteletére Firenzében alapított kongregáció történetét mutatja be. Február 17-én ünnepli az egyház a Szűz Mária Szolgái rendjének vagy – ahogy népszerű nevén ismerjük – a szervitáknak Hét Szent Alapítóját. A rendnek egy férfiága és huszonhárom női ága van szerte a világon, ezek egyike az 1854-ben Firenzében alapított Szervita Nővérek, a Fájdalmas Anya Szolgálói Kongregáció. Magyarországon 1922-ben Marchi M. Cyrill olasz szervita atya biztatására indulhatott a Fájdalmas Szűzanya Szolgálóinak Magyar Kongregációja Baitz M. Erzsébet nővér vezetésével, aki Pilinszky János nagynénje volt. A kongregáció a szervita atyák támogatásával nagyon gyorsan elterjedt Magyarországon.
Könyvespolcra
„Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény” – írta József Attila a Hazám című versében. Bár e sorok 1937-ben születtek, a II. világháborút követő, Rákosi Mátyás nevével fémjelzett időszakra sokkal inkább ráillenek e szavak, mint a megelőző korokra. 1948 és 1953 között minden második magyar családban volt olyan, akit valami miatt megfigyelés alatt tartott a kommunista diktatúra. Vélt vagy valós ellenfeleit pedig a legdurvább eszközökkel igyekezett ellehetetleníteni a rendszer. Az elszigetelésre nemcsak fegyházakat és börtönöket, hanem internáló- és kényszermunkatáborokat is fenntartott. Ezt a világot mutatja be a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent „Állami titok” című könyv.
Könyvespolcra
A Magyar Örökségdíjjal idén kitüntetett, tíz évvel ezelőtt elhunyt kutató nagy szorgalmát tanúsítja, hogy jelentős hagyatékának még mindig vannak kiadatlan részei. A huszadik század nemzetiszocialista diktatúráinak katolikus papi üldözötteiről jelent meg első dokumentumkötete (Akiket üldöztek az igazságért. Ecclesia Kiadó, 1985). A könyv ugyan a nácik által üldözött magyar papok dokumentumairól szólt, mégis nehezen kapta meg a kommunista hatóság engedélyét, mert nem kívánták a nyilvánosság tudomására hozni, milyen szerepet játszott a katolikus egyház az ellenállásban.
Parallax – nézetek kora
Úgy tudni, hogy a II. vatikáni zsinat megnyitóján a szervezők három üres széket fenntartottak a romániai delegációnak – az egyiket Márton Áron gyulafehérvári püspöknek. A székeket a zsinat első ülésszakán senki nem foglalta el, mert az akkori román állam nem engedélyezte, hogy bárki részt vehessen Romániából „az imperialista klerikális erők világméretű összefogásában, amelynek célja, hogy kulturális csapást mérjen a haladásra”. Akkoriban így látták a zsinatot az elhárítás tisztjei és szakértői, nemcsak Romániában, hanem nálunk, Magyarországon is. A három üresen maradt szék a Szent Péter-katedrálisban nem csupán a román katolikusok elzártságát jelképezte, hanem számos más országét is – közöttük Magyarországét –, amelyek küldöttei ugyan ott lehettek mind a négy ülésszakon, ám minden jelenlévő tudta, hogy az egyház ezekben a régiókban nem a demokratikus szabadság viszonyai között fejtheti ki tevékenységét.
Nézőtér
Spanyolországban, 2010 egy nyári hétvégéje után csodálkozva állapították meg a mozik nézettségével foglalkozó szakemberek, hogy a legtöbb jegyet egy hazai gyártású filmre adták el. Nem csupán azon csodálkoztak, hogy Juan Manuel Cotelo Az utolsó hegycsúcs című alkotása nagy költségvetésű hollywoodi filmeket ütött ki a nyeregből. Ámulatuknak az is alapot adott, hogy olyan dokumentumfilm ért el sikert, amely egy katolikus papról szól.
Vajon milyen véleménye van az utca emberének a papokról? Milyen tulajdonságok, hibák és erények jutnak róluk eszükbe? A film egy ezzel foglalkozó, rögtönzött közvélemény-kutatással indul, melyből kitűnik, milyen komoly elvárásaink vannak a papsággal szemben. Vajon létezik-e egyáltalán olyan ember, aki képes mindezeknek megfelelni?
Czóbel Marianna szakrális művei
Czóbel Marianna zománcművész alkotásaiból nyílt kiállítás Kaposváron a Somogy Megyei Kormányhivatal Galériájában. A kaposvári művész harminc éve jegyezte el magát ezzel a míves technikával, amely már az ókorban is ismert volt. ASzent Koronát is rekeszzománccal díszítették. Az apró koronalemezek felnagyított másai is láthatók a népes közönség előtt megnyitott tárlaton, csakúgy, mint ahogyan a Koordináta- tengelyünk című, aranyozott rekeszzománccal készített kereszt. A mintegy félszáz darabos kollekcióban megelevenedik az ősi mese- és mondavilág; szarvasok nyomába eredhetünk, hogy belépjünk hazánk kapuján, de láthatjuk a hun király, Attila képzeletbeli díszes kardját, s a rekeszzománcok mellett sodronyzománc képekből is ízelítőt kapunk e bámulatos iparművészeti technikából. A Jogarőrzők című alkotáson négy páva vigyáz a királyi hatalmat szimbolizáló „kellékre”. Visszafogott színvilágával, leegyszerűsített kontúrjaival festett fakazettás templomi mennyezetet idéz az Apostolok című munka, de megjelenik a négy evangélista, a Szent Család és a gyermek Jézus is.