Szent Erzsébet ünnepének közeledtével szívesen idézzük fel az Árpád-házi királylány tetteit. Az 1200-as évek elején élt szent az egész világon ismert. S mivel rövid életének nagy részét nem hazájában, hanem Türingiában töltötte, ezért a német katolikusok is sajátjukként tekintenek rá. Mit is tudhatunk arról a helyről, amely Erzsébet életének egyik fontos színhelye volt?
A gyerekek varázslatos világot teremtenek maguk köré, s ha jól figyelünk, számos új ötletet kaphatunk tőlük. Bohony Beatrix és Zöld László az iparművészeti egyetem elvégzése után saját grafikai stúdiót alapított, ahol főleg reklámgrafikával és divatfotózással foglalkoztak. Ám kislányuk születése többszörösen is megváltoztatta az életüket. Az édesanya előbb illusztrációkat készített Bojána számára a családdá válás folyamatáról, majd játékokat találtak ki közösen. Az első sikert a most is kapható Madárfogóval aratták. Ekkor döntöttek úgy, hogy a jövőben játéktervezéssel és – készítéssel foglalkoznak majd, hiszen úgy vélik, nemcsak a gyerekek értelmét csiszoló nevelés a fontos, hanem az őket körülvevő tárgyi kultúra is.
A kiskunhalasi Szent József Katolikus Általános Iskola és Óvoda hetedik évfolyamos tanulói szeptember elején négynapos tanulmányi kiránduláson vehettek részt a Határtalanul! program keretében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. jóvoltából. Az út során a diákok megismerkedtek Székelyföld, Hargita megye irodalmi, történelmi emlékeivel és páratlan természeti értékeivel.
Erdő Péter bíboros előadása az MTA-n
Az egyház sajátos szuverenitásáról tartott előadást Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, akadémikus november 6-án, a Magyar Tudományos Akadémia székházában megrendezett tudományos ülésen. A szuverenitás a XXI. században – Eszmék, realitások és illúziók című konferencia az idén a felfedező kutatásokat célkeresztbe állító, egész hónapon át tartó Magyar Tudomány Ünnepe programjainak sorába illeszkedett bele.
Rózsás János emlékére
Megadatott neki a boldog tudat, hogy küldetését teljesítette. Tavaly mondta ezt Csíkszeredában, amikor az ezeréves határhoz is eljutott. Nehéz sorsot kapott a XX. század szörnyű viszonyai között, már tizennyolc éves korában. Még katona sem volt, levente sem önként, s nem harcolt. Mégis ellenséggé nyilvánították. Kilenc évig volt rab a Gulag kényszermunkatáboraiban. Mivel fiatal volt, túlélte. Sorsa nem páratlan vagy egyéni. Milliók járták ezt az utat.
Könyvespolcra
„Gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy életerős és mély szellem mindig új alakokban és átváltozásokban szólal meg, és igyekszik kifejezni önmagát; így nyilvánult meg például az idők mindenkori jellegének megfelelően sokféle alakban Krisztus szelleme. Nem szólalt-e meg költők, látnokok és nagy zenészek által a korokban, amikor a tanítás és a prédikálás elapadt és elerőtlenedett? És azokban az időkben, melyekben az egyház a legmélyebbre süllyedt a bűnökben és az összeomlás szélén állt, új erővel festők, építőmesterek és kőfaragók szólaltatták meg!” Hermann Hesse ifjúkori – Giotto di Bondone freskói által ihletett, 1904-ben kiadott – Assisi Ferenc című regényes esszéjében Ferenc személyén keresztül ezt a jelenséget, embertípust vizsgálja. A bölcset, a művészt, a szentet, a nagy álmodót, a hős lelket; azokat, akik „a földi életet az örökkévaló és állandó példázatának tekintették, és hő vágyakozással és rendíthetetlen szenvedéllyel arra törekedtek, hogy egyesítsék szívükben a mennyet és a földet, és a földi és halandó létet az örök élet izzásával táplálják”.
Parallax – nézetek kora
Sokakat – magánszemélyeket és társadalomkutatókat egyaránt – izgat a kérdés: mivel magyarázható, hogy az emberek életüket, társadalmukat egy bizonyos pontból kiindulva fogják fel, értik meg és mesélik el. Az egyik lehetséges választ erre a komoly kérdésre a sorsesemény szakkifejezéssel leírt jelenség adhatja meg. Ez olyan értelemképződésre utal, amelyet a személy nem képes befolyásolni, s gyakran tetten érni sem; amely számára magától értődő, s az ettől eltérő felfogásokat és magyarázatokat alapvetően idegennek érzékeli, s amely élettörténetében, de legalábbis abban, ahogyan azt felfogja, új kiindulópontot jelent, amelyhez ezt megelőző és ezt követő korszakát viszonyítja.
Boros Attila festőművész Isten igájáról
„Az igazi műalkotások egyensúlyba hozzák az emberi akaratot a természet törvényeivel, így a véletlen látszatának elfogadásával. A néző felfedezheti benne a művész és a Teremtő szándékát is, és a kettő egyensúlyának törékenysége mutatja meg azt az állapotot, ahová boldog pillanataiban az ember eljut. A jó kép rádöbbent nagyságunkra és kicsinységünkre, büszkévé tesz emberi mivoltunkra, de feladatot is ad azzal kapcsolatban. A kép olyan hazugság, amelyben felfedezhetjük az élet igazságát, de az élettel ellentétben, ahol mindig utólag derül fény a törvényszerűségekre, itt azonnal megláthatjuk őket” – olvasom Boros Attila honlapján. Művészetéről, próbatételekről, hitről és családról beszélgettünk.
– Tizennyolc éves voltam, még a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába jártam, amikor készítettem pár vallási témájú grafikát, rézkarcot, amelyek már nem a stúdium részei voltak. Bevittem őket az Új Ember szerkesztőségébe azzal, hogy tudnák-e használni. A Szent Jeromos-képemet azonnal megvették; nekem pedig nagyon jól jött egy kis zsebpénz. Festészettel csak később kezdtem foglalkozni. A festőkkel szemben talán annyi volt az előnyöm, hogy a rajztudásom biztosabb alapokon nyugszik. Ez egyfajta aranytartalék, biztos pont lett, amire támaszkodhatok.