{gallery}stories/konyveink/Lakodalom:200:300:1:1{/gallery}
A népszerű Mesélnek az állatok című, 6–12 éves gyermekeknek szánt sorozat újabb darabja a két bagoly, Hosszú Fül és Narancsszem lagzijáról szól, melyre az erdő apraját-nagyját meghívták. A kötetet ezúttal is Budai Tibor színes illusztrációi díszítik.
Keménytáblás, cérnafűzött, 40 oldal
Ára: 1300 forint
Lepedő égen darvak röpte:
győzelem jele a zeniten,
itt lenn a falvak ringó-bölcső
csöndje, sár és néhány hóvirág,
akár az aluljáróban álló vénasszony
kezéből, csupa-ránc göröngyök
közül kinőnek.
Az óramutató alig mozdul a csipkefényben,
Vadszőlő fut végig a ház falán, cikornyás
Játéka akárcsak éjjeli nevetésed, egy rőt
Árnyék az ablakpárkányon pihen.
A tükörhöz sétálsz, arcodra vizet hintesz,
Puha szakálladon a cseppek, akár ezernyi
Lepkeszárny.
Deák Lászlónak
Olvasás nélkül lehangolóak lennének napjai,
ha kimarad egy, azonnal hiányérzete támad,
szeret egyszerre háromfélét maga mellett tudni,
szépen kiteljesíti egymást Csuang Ce, Lev
Nyikolajevics és Rainer Maria, vándorol egyik
életből a másikba, elcsodálkozik, hogy a fontos
könyvek mindig a legjobbkor kerülnek kezébe.
Pátkai Tivadarnak
Ebédet, vacsorát főzni a szeretett nőnek,
van-e ennél üdvözítőbb foglalatosság,
dünnyögi magában a piac felé közelítve,
s közben kigondol egy soha nem volt ételt.
A jól ismert térben hallja az örmény piac
hangjait, látja a kunmingi zöldségek színeit,
szájában távoli gyümölcsök ízei, s mosolyogva
elkéri a szokás szerint nevére eltett rozskenyeret.
A korral jár
Egy alkalommal négyéves Áron unokámra vigyáztam. Egy ideig jól eljátszott egyedül, majd elkezdett sírni és jajgatni. Még a szomszédasszonyom is meghallotta. Meg is kérdezte tőle: „Miért sírsz, Áronka?” „Mert unatkozom, és haza akarok menni” – felelte ő. Erre a szomszédasszonyom: „Kisgyerekek nem szoktak unatkozni.” Erre Áron kihúzta magát, és így felelt: „De én nagy gyerek vagyok!” Végül azért megvigasztalódott.
Skultéti Pálné,
Érd
A GDF SUEZ – Az Év Természetfotósa 2012 díjat Daróczi Csaba vehette át múlt kedden a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban. A fotóst másodszor jutalmazták az év természetfotósának járó elismeréssel. Az Év Természetfotója kitüntetést is kiérdemelte Szeánsz című képével. A Soltvadkerten élő díjazott fő alapelve, hogy képei mindig többet nyújtsanak a megszokott látványnál. A Szeánsz című fotót nézve, mondhatjuk, az alkotó elérte célját. Hiszen a kép sejtelmes hangulata, szinte meseszerű világa azonnal kiragadja a szemlélőt saját, hétköznapi világából.
Évente háromszor megyek célzottan a Margit-szigetre. Először áprilisban, amikor a fülemüléket hallgatom, és meg is számolom a csattogó hímeket. Aztán május elején gyönyörködöm a vonuló kerti gezék változatos énekében, végül késő ősszel, általában november elején, amikor már itt vannak és meg is szólalnak a nálunk telelő, észak felől érkező vörösbegyek. Napsütéses idő fogadott 4-én délelőtt, gyengén fújdogált a szél, egyre sűrűbben hullottak a levelek, a hőmérő legalább húsz fokot mutatott volna. Mindig a pesti oldalon megyek a sziget csúcsáig, majd a másikon jövök vissza.