A tragédiát senki sem élte túl, gyakorlatilag a fél lengyel államvezetés odaveszett. Az események gyászát fokozta, hogy a népes küldöttség éppen Katyńba, a szovjetek által elkövetett borzalmas mészárlás helyszínére igyekezett, egy emlékünnepségre. A Katyń környéki erdőségben a tébolyult Sztálin parancsára huszonkétezer hadifogoly lengyel tisztet lőttek tömegsírokba. E gyalázat minden hazaszerető lengyelnek máig elevenen fáj, hiszen az áldozatok gyermekei és unokái szerencsére ma is köztünk élnek.
Az orosz hatóságok az első percben magukhoz ragadták a katasztrófa körülményeinek kivizsgálását, a lengyel illetékeseket pedig bántóan kizárták az eljárásból. A gép fekete dobozának tartalmát csak többhetes késedelemmel hozták nyilvánosságra, a roncsokat pedig több mint egy évig nem adták ki Varsónak. A hivatalos orosz magyarázat szerint baleset történt, melyet a kedvezőtlen légköri és látási viszonyok, illetve a pilóta repüléstechnikai hibái együttesen idéztek elő. A lengyel hatóságok lényegében elfogadták ezt az indoklást, nem kérdőjelezték meg – a jól értesültek ugyanakkor kezdettől egészen másképpen vélekedtek. Lengyel értelmiségi körökben, zárt ajtók mögött folytatott magánbeszélgetések során számos ellentmondás, megmagyarázatlan részlet felmerült; a tények elhallgatása ellenében, az igazság utáni vágytól vezérelve pedig bizonyos legendagyártási folyamat is megindult. A Varsóban szerkesztett Gazeta Polska újság idén tavasszal négyoldalas különkiadást állított össze a szmolenszki tragédiát övező kételyekről és gyanúkról – a kinyomtatott példányokat azonban a lengyel hatóságok (a pletykák szerint moszkvai utasításra) elkobozták. Mi több, az egyenruhások még a március 15-én vonattal Budapestre szállítandó magyar nyelvű változatot is bevonták, a pályaudvaron vadászva a lapra. Oka lehet annak, hogy egyes vezetők ennyire féltek a tartalmától…
A legfrissebb „szmolenszki” hírek még ennél is megdöbbentőbbek. Október 30-án a legmérvadóbb lengyel napilap, a Rzeczpospolita közzétette a varsói szakértők jelentését: a lezuhant gép roncsain trotil és nitroglicerin nyomai találhatók. E két robbanóanyagot a gép szárnyának tövén, valamint az utastér harminc ülésén azonosították. S hogy az egész ügy hátterében milyen sötét, egyenesen gyilkos szálak húzódhatnak, sejteni engedi egy másik fejlemény. Mindössze egy nappal korábban, október 29-én a lengyel sajtó és az orosz Pravda angol nyelvű kiadása arról számolt be, hogy a szmolenszki szerencsétlenség leghitelesebb szemtanúja, mondhatni, az egész ügy koronatanúja, a negyvenkét éves Remigiusz Mus lengyel repülőtiszt váratlanul meghalt. Felakasztott tetemét Varsó melletti családi háza pincéjében találták meg, a hivatalos magyarázat szerint „öngyilkosságot követett el”. Köztudott, hogy Mus azon a Yak-40-es típusú lengyel repülőjáraton teljesített szolgálatot, amely Kaczyński elnök gépe előtt alig egy órával épségben landolt a szmolenszki repülőtéren. A gép fedélzetéről pontosan látta az elnöki különgép lezuhanását, rádiókészülékén pedig végighallgatta a légiforgalom-irányítók és Kaczyński pilótájának párbeszédét. Néhány hónappal ezelőtt, a vizsgálatok során eskü alatt vallotta: a szmolenszki irányítók engedélyt adtak a pilótának, hogy ötvenméteres magasság alá ereszkedjék – a hivatalos moszkvai változat szerint a pilóta az irányítók tiltása ellenére ereszkedett száz méternél alacsonyabbra. Mus vallomásában hangsúlyozta: az elnök gépének lezuhanása előtt két hatalmas robbanást hallott…
A szmolenszki ügy felderítésével megbízott lengyel parlamenti vizsgálóbizottság elnöke, az elkötelezetten katolikus Antoni Macierewicz nyilatkozatban követelte: a még életben lévő másik koronatanút, Mus pilótatársát azonnal helyezzék különleges védelem alá, nehogy ő is „öngyilkos legyen”.
