A hét szentje
India Kerala államában, Kainakaryban született 1805. február 10-én, keresztény szülők gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalujában végezte. Korán feléledt benne a papi hivatás iránti vágy, így tizenhárom éves korában Pallipuramban belépett a kisszemináriumba. 1829-ben szentelték pappá, első miséjét szülőfalujában mutatta be.
Görögkatolikus lelkiség
Görögkatolikus egyházunk január 1-jén külön ünnepet szentel az Úr Jézus névadásának, illetve a liturgikus szövegek szerint Jézus Krisztus körülmetélésének. A karácsony utáni nyolcadik napra esik ez az ünnep. Az újszülött Jézust ezen a napon vitték el szülei a templomba, hogy a törvény szerint cselekedjenek vele. Liturgikus gyakorlatunk hűségesen követi a Szentírást, mert az ünnepi evangélium pontosan ezzel kezdődik: „Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte” (Lk 2,21) még a fogantatása előtt.
A milánói ediktum 1700. évfordulóján a keresztény egyházak konferenciát tartottak november 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság szervezésében. Az alábbiakban az állam és egyház viszonyában a történelem folyamán jelentkező egyes – sokat vitatott – kérdések szócikkmagyarázatát adjuk.
Tévedhetetlenség
A hatályos egyházi jog szerint tévedhetetlen tanítóhivatali döntést hozhat a pápa, ha egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást mint az összes hívők legfőbb pásztora és tanítója véglegesen elfogadandónak jelent ki. Ugyanígy tévedhetetlen a püspökök testülete is, ha ilyen tárgyú és jellegű döntést hoz egyetemes zsinaton, vagy ha a püspökök az egész világon szétszóródva, de a közösségi kapcsolatot egymással és a pápával fenntartva egyöntetűen, véglegesen elfogadandóként adnak elő egy hitre, illetve erkölcsre vonatkozó tanítást. Az ilyen megnyilatkozásokat – akár ünnepélyes formában, akár rendes és egyetemes tanítóhivatal gyakorlásával kerül rájuk sor – az összes hívőnek hitbeli engedelmességgel, vagyis isteni és katolikus hittel kell elfogadnia. Ebből következik, hogy kötelesek elkerülni minden olyan tanítást, mely ezekkel ellenkezik. Más kérdésekben – akár politikai vagy társadalmi ügyekben – nem áll fönn a pápa tévedhetetlensége. Ez azonban nem akadályozhatja meg abban, hogy adott esetben ilyen módon is véleményt nyilvánítson.
Honnan származik a tévedhetetlenség? Isten lényegéből fakad, hogy ő minden ismeretben tévedhetetlen. Az áteredő bűn előtti állapotában az ember hasonlóan tévedhetetlen volt a végső ontológiai és etikai alapelvek fölismerésében.
A tévedhetetlenséget nem szabad összetéveszteni a mindentudással. A véges megismerőképesség – mint amilyen az emberé – sohasem tudja kimeríteni a létezők minden összefüggését és létük titkait, s innen ered a tévedés lehetősége.
A milánói ediktum 1700. évfordulóján a keresztény egyházak konferenciát tartottak november 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság szervezésében. Az alábbiakban Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek nyitóelőadását olvashatják.
Jézus, amikor kelepcét akartak állítani neki: szabad-e adót fizetni a császárnak? – megfogalmazta a szállóigévé lett isteni bölcsességet: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami Istené (Mt 22,21). Tertullianus egyházatya hozzáfűzi a magyarázatot: ezzel Jézus azt is mondta, hogy a császár nem Isten, bár Augustus kora óta annak tartották, valamint azt, hogy a pénzek hordozták a császár képmását, ezért adók formájában meg kell adni neki, ami jár, az ember pedig Isten képmása, ezért önmagát kell adnia Teremtőjének.
Az első századokban a keresztények igyekeztek mindig lojálisnak mutatkozni a hatalommal szemben (Diognétosznak írt levél), csupán ha hitük miatt kerültek lelkiismereti konfliktusba, akkor tagadták meg az engedelmességet, és vállalták az üldöztetést. Úgy tűnt, hogy a Krisztus által hozott megváltás nem elég hatékony. Ebbe kapaszkodott bele Kelszosz, a keresztények nagy ellenfele, és azt a vádat fogalmazta meg: ha Krisztus igazi szabadulást akart volna hozni, akkor államot kellett volna alapítania, politikailag kellett volna biztosítania a szabadságot. Erre a kifogásra Órigenész adta meg a keresztények válaszát: ha Krisztus államot alapított volna, tudomásul kellett volna vennie saját határait, s ekkor kevesek javát szolgálta volna. Ha pedig megpróbált volna terjeszkedni, akkor erőszakhoz kellett volna folyamodnia, olyan lett volna, mint a többi állam. Az irigy szomszédok is fenyegették volna a határait. Ezért az állam csak kevesek számára lenne megoldás, neki olyan társaságot kellett alapítania, amely mindenütt fenn tud maradni, meg kellett alkotni az együttélésnek azt a módját, az igazságnak és a szabadságnak azt a terét, amely nincs kötve semmilyen államrendhez sem. Ezért kellett egyházat alapítania, ahogyan tette.
A halál a forgószél láthatatlan alakját magára öltve éjfél után végigtáncolt a Fő utcán. Talpa alól szétrugdosta a havat, a föld karácsonyi ruháját, melyben a kicsiny Jézus születését ünnepelte. Hol a kocsiúton, hol meg a házak tetején ropta kísérteties táncát. Némelyik ablakon bezörgetett, majd üvöltve továbbnyargalt. Bebújt a kéményekbe, aztán jól meghempergőzött a holdfényben csillogó havon. A szunyókáló bakter fejéről leütötte a báránybőr kucsmát, és addig rugdalta, míg tele nem lett hóval. Mikorra a vén faluvigyázó utolérte fejfedőjét, már a szomszédos háztető széldeszkáit feszegette.
A kutyák vonítva, vicsorítva ugatták, míg abba nem hagyta táncát Ferenc bácsinak, az utca vén vízhordójának viskója előtt, a falu végén. A szél fütyülve nekiiramodott a holdsütötte pusztának, a halál pedig az ajtóhasadékon bebújt a rideg, barátságtalan szobába, ahol szalmából vetett derékaljon, egy kopott suba alatt, az igazak álmát aludta az öreg. A szűk kis ablakon bevilágított a hold. Középen egy rozzant kecskelábú asztal állott, mellette meg egy üres katonaláda. A sarokban rozsdamarta kályha várta a reggelt, mikor majd Ferenc bá’ a karácsonyi ünnepre való tekintettel tüzet gyújt benne.
A halál odalépett az ágyhoz. Megszámolta az öreg arcán a barázdákat, aztán kíméletlenül lehúzta róla a takarót derékig, majd az ajtóhasadékon elillant.
Reggel felé a kicsi szoba csendjét megzavarták az öreg mélyről jövő köhögései. Arcát pirosra festette a láz. Már ébren volt. Csak a feje látszott ki a suba alól.
– Menni kéne köszönteni… Meg az edények is üresek… Megyek köszönteni – mondogatta erőtlen hangon.
Róma város lakói hosszú évszázadokon keresztül megfeledkeztek a katakombák létezéséről. Ezért is fontos, hogy a kutatók a XXI. századi technika segítségével a lehető legtöbbet derítsék ki a történetükről, és korszerűen mutassák be azokat a zarándokoknak és az érdeklődőknek. Az Örök Város számos katakombája közül manapság ismét a Szent Priscilla-katakombára irányul a legnagyobb figyelem, hiszen elkészült az a számítógépes feldolgozás, amely három dimenzióban teszi lehetővé a virtuális sétát ebben a talán kevésbé ismert, igen régi folyosórendszerben, amelyet temetkezésre használtak.
A vulkáni tufába vájt kora keresztény temetkezőhelyek neve valószínűleg a verem jelentésű kümbai görög szóból ered. Először a Via Appia mentén lévő, Szent Sebestyénről elnevezett temetkezési hely környékét hívták kata kümbasznak, magyarul: verem melletti helynek. A feledés homályából egy baleset szabadította ki e szent helyeket. A vértanúk sírját ugyanis csak azután kezdték el kutatni, hogy 1587-ben homokot bányászó munkások zuhantak a Szent Priscilla-katakomba járatába. Az első feltárásokat Antonio Bosio régész végezte, aki egyébként Néri Szent Fülöp tanítványa volt. Első kutatási eredményeiről éppen a szent által létrehozott oratóriumban számolt be.
A Betlehemben található Születés templomát idén szeptemberben kezdték felújítani. A munkálatokat, amelyeket csak most, a karácsonyi időszakra függesztenek fel, a tervek szerint 2014 közepére fejezik be. A zarándokok és a turisták a renoválás ideje alatt is zavartalanul látogathatják a bazilikát. A szakemberek már egy évtizeddel ezelőtt jelezték, hogy a történelmi épület javításra szorul. A tetőszerkezethez hatszáz éve nem nyúltak, noha az a levegő magas páratartalma miatt már régóta nagyon rossz állapotban van. A restaurálást megelőzően teljes körű vizsgálatot végeztek a templomon, majd az épületegyüttes tulajdonjogán osztozó felekezetek döntöttek arról, hogy először a tetőszerkezetet és az ablakokat újíttatják fel.
A munkácsi gyermekkórház mellett november 29-én ünnepélyes keretek között helyezték el azt az inkubátort, amelyet szép kifejezéssel az Élet ablakának neveztek el. A kezdeményezés ugyanazt a célt szolgálja, mint a Magyarországon működő gyermekmentő inkubátorok. Az anya anonim módon, büntetőjogi következmények nélkül hagyhatja benne a gyermekét. Ukrajnában már több helyen létrejött ilyen ablak, Kárpátalján viszont ez az első, amely az Élet elnevezésű életvédő csoport közreműködésével, jó szándékú emberek adományaiból valósult meg.