A katolikus ember Isten veled! köszöntéssel búcsúzik. Így köszönök el most én is az olvasóinktól és a munkatársaimtól, hiszen a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy határozott, hogy közel hat év után hirtelen véget ér főszerkesztői megbízatásom.
Nagy élmény lehet virágvasárnap vagy éppen húsvétkor Jézus földjén járni, és fizikailag is végigkövetni a szenvedéstörténetet. Ám tapasztalatom szerint a szentföldi zarándok számára mindig húsvét van, amikor Jeruzsálemben átéli a történelem legfontosabb eseményét. Minket minden erre emlékeztet ebben a városban. Ha hivatalosan nem is zarándoklat volt, amelyre az Új Ember munkatársaiként meghívást kaptunk, mi mégis úgy vettünk részt rajta, mintha az lenne. Aki pedig turistaként jött, az lehet, hogy zarándokként tért haza…
Márfi Gyula érsek Krisztus passiójáról és az emberi fájdalomról – A fájdalom zavaró tényező. Jelzi, hogy valami nincs rendben az élő szervezetben. Ha valami folyamatosan sajog, oda kell figyelnünk rá, nem is tudunk másra koncentrálni. Aztán van olyan erős fájdalom, amelyet meg kell szüntetni, vagy legalább csillapítani kell, hogy az ember teljes életet tudjon élni. De vajon élhetünk-e teljes életet a fájdalom és a szenvedés teljes kiiktatásával? Van-e fájdalom nélküli emberi élet? Hogyan viszonyulunk saját szenvedésünkhöz, és ha nehéznek találjuk keresztünket, mit gondolunk Jézus szenvedéstörténetéről? Márfi Gyula veszprémi érsek régóta tart előadásokat Krisztus passiójáról és az emberi szenvedésről.
Nagyböjtben vagyunk. Krisztus szenvedéstörténete péntekenként átelmélkedett valósággá válik a keresztútjaink alkalmával. Nemrég néhányunkat a szerkesztőségből az a szerencse ért, hogy életünkben először valóságosan is megláthattuk a Passió helyeit és Jézus életének más helyszíneit. Utunk kezdete előtt megtudtuk, hogy idén májusban Ferenc pápa is elzarándokol a Megváltó földjére. Amikor majd róla kapjuk a híreket és a képeket, nekünk már emlékeink lesznek apostoli útja egyes állomásairól. Minden keresztény zarándokhely gyökere és őse ez a föld, ide vágytak Szent Ilona óta az ókori és a középkori zarándokok. Volt, aki ott is maradt, mint Szent Jeromos a betlehemi barlangban, mert annyira közel akart lenni a Születés helyéhez, de a legtöbben, mint mi is, inkább otthon szeretnénk élni az ott megtapasztalt élményekből.
Hazánkban számos helye van az adományforintoknak, ám az elmúlt években gyakran hallottunk arról is, hogy egyéni felajánlásokból összegyűlt nagyobb pénzösszegekkel sikerült támogatni a kárpátaljai, az erdélyi, a moldvai csángó magyarokat. Az állam pályázatok révén segíti a határon túli templomok, iskolák felújítását és a közösségek életét. Sokfelé van szükség a segítségre. Tavaly négyszázezer migráns is átvonult az országunkon, akik közül sokan szintén támogatásra szorultak, most pedig a közel-keleti keresztények megsegítésére gyűlik az adomány a katolikus templomokban. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárt többek közt arról is kérdeztük, mi mutatja meg egy ország erejét, és meddig terjed a keresztény ember felelőssége.
Ökumenikus megemlékezés Esztergomban Becket Szent Tamásról – A metsző hideg időben ökumenikus imádságra gyűltek össze január ötödikén délután Esztergomban Becket Szent Tamás tisztelői, hogy megemlékezzenek az érsek bátor kiállásáról és vértanúságáról. Az emléknapon a Szent Tamás-hegyi kápolnánál magyar és angol nyelven szólt az imádság Kiss-Rigó László püspök vezetésével.
Idén január 10-ére esik Jézus megkeresztelkedésének ünnepe. Az esemény leírását a következő szavakkal kezdi meg Szent Márk evangéliuma: „Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban.” A Szentföldön járva két évvel ezelőtt januárban láttam először a Jordán folyót. Útitársaimmal jártunk északon is a forrásánál, és megfigyelhettük azt a bőven termő vidéket, amely a Jordánt övezi. A folyó partján két olyan hely is van, ahol Jézus megkeresztelésének emlékét őrzik.
Egy ismeretlen sváb festő a XVI. század első felében úgy festette meg Jézus születését, hogy valószínűleg sohasem járt a Szentföldön, Betlehemben. Nem láthatta a tájat, az évszázadok alatt sem változó ruhákat, eszközöket, épületeket, de színes kép élt a képzeletében – a szívében – a világtörténelem legszebb éjszakájáról.
