„Aki erős, nemzeti, keresztény életet sürget, s Szent István hagyományait tiszteli, annak e népet emelnie kell; új rétegesedést kell benne megindítanunk, új alakulást, új célok iránt új törekvést, új megfeszülést kell megindítanunk.” Ma is írhatná e szavakat, de már száz éve, hogy írópultjánál állva papírra vetette őket Prohászka Ottokár, Szent István városa, Székesfehérvár püspöke.
A lélek él: betűben, színben, fában / Hullámos hangban és merev márványban, / Száz változáson át. Reményik Sándor soraival köszöntöm az olvasót, az Új Ember hetilap Erdő Péter bíboros által kinevezett főszerkesztőjeként. A Vas megyei Káld templomában vasárnap egy emléktáblát olvasva érintett meg újra ez a verssor. Száz változást élek meg mostanában, hiszen a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőjeként az utóbbi hat évben a „hullámos hangban” közvetítettem a lélek szavát, míg mostantól az elszálló szó helyett már a maradandóbb betű jelenti szolgálatom eszközét.
