A Biblia üzenete: Mintha látnánk a láthatatlant

A megdicsőült, feltámadott Úr látása megerősítette Tamás hitét (Jn 20,19–31). Az apostolok hite és hitvallása megerősítette az egyház hitét. Az Istenben való élet jó híre, örömhíre a miénk. Ebben az esztendőben különleges alkalmat teremt az emlékezésre, az elgondolkodásra és a szemlélődésre, hogy szinte egyazon napra esik II. János Pál pápánk halálának és szentté avatásának évfordulója, valamint az ünnep, amelyet ő adott nekünk: az isteni irgalmasság vasárnapja.

Az öröm útja

„Utad, Jézus, veled járjuk” – énekeljük nagyböjtben, ha péntekenként keresztúti ájtatosságon veszünk részt. Utad, Jézus, veled járjuk – nagypéntekig. Aztán, a hét első napján, amikor még sötét volt, a fájdalmak férfijának léptei olyan úton haladtak tovább, ahová az emberi szem nem lát el. Mi pedig megtorpanunk. De aztán a feltámadt Jézus újra feltűnik a láthatáron, ránk tekint, mintha mosolyogna, s a húsvét csendjében mellé szegődhetünk az öröm útján.

Életfakasztó vidámság – A húsvéti nevetés hagyományáról

Az öröm az alapérzelmek egyike, vagyis kultúrától függetlenül képes az ember felismerni a másik arcán, és a világ bármely sarkába születik is valaki, ugyanúgy fejezi ki: mosollyal és nevetéssel. Filozófusok, szociológusok, pszichológusok kutatják évezredek óta a nevetés célját – talán Platón volt az első, aki értekezett róla. Ma már külön tudományágnak számít a nevetés kutatása: a gelotológia képviselői terápiás céllal, „gyógyszerként” alkalmazzák a nevetést.

A feltámadási ikon gesztusa

A feltámadási ikonnak óriási ereje van. Szimbólumai évszázadok alatt csiszolódtak, a képen mindennek jelentősége van. Az ikonon megjelenő egyik legfontosabb gesztus az, ahogyan a Feltámadt megragadja az óember, Ádám és Éva karját, s ellenállhatatlan erővel rántja fel őket az árnyéklétből a valóságra, a halálból az életre. E mozdulatnak több ősi ábrázolása ismert.