A Biblia üzenete: Mintha látnánk a láthatatlant

Egyházunk szakadatlanul érzi, tapasztalja és vallja, mennyire szüksége van a szüntelen megtisztulásra és megújulásra. VI. Pál pápa 1975-ben Az evangélium hirdetése kezdetű apostoli buzdításában azt írta: „A világnak szüksége van ezért olyanokra, akik neki az evangéliumot hirdetik és Istenről beszélnek. Csak így ismerhetik meg őt és érthetik meg, mily közel van hozzánk: szinte mintha láthatnánk a láthatatlant” (Evangelii nuntiandi, 76.; vö. Zsid 11,27).
Hangsúlyozzuk e szavakat: „Mintha láthatnánk a láthatatlant.” Ez a paradoxon valami nagyon fontosra hívja fel a figyelmünket. A hit szemével kell túllátnunk a látható dolgokon, hogy szemlélhessük a számunkra láthatatlanokat (Róm 1,19).
Döbbenettel és csodálattal, kételkedéssel és áhítattal, ámulattal és hitetlenkedéssel éljük meg az áldott pillanatot, amikor ő, aki legyőzte a halált, belép hozzánk és megszólít minket. Az Írás tanúsága szerint ugyanezt élték meg az apostolok, és nyomon követhetjük, milyen csodálatos változás ment végbe az életükben.
Ő, aki visszanyerte számunkra az életet, belép az életünkbe. Feltöri a kételkedés, a kétségbeesés zárt ajtaját, és békéjét kínálja fel nekünk. A csoda és a változás ideje megkezdődik számunkra is. Jelenléte megerősít, megjelenése a tapasztalás bizonyosságát hozza el. Készen van számunkra a kegyelem, ha nem látnánk és nem érzékelnénk is. Egy másik, nehezebb és fájdalmasabb út, hogy boldognak mondassunk. A hit és az állhatosság útja, amely elismeri a gyengeséget, és Istentől vár megerősítést. Nem emberi érvelést, hanem istenit. És boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek (Jn 20,29).
Milyen hosszú az út attól kezdve, hogy Jézus azon az estén a külső és belső besötétedésben, a félelem bezártságában együtt vacogó tanítványok közé lép (Jn 20,19), egészen addig, amíg a hitükben megerősített, a találkozás örömében megújult apostolok lépnek elő egy emberként, hogy megjelenjenek a nép között, hogy fényt gyújtsanak, és kezük nyomán Isten számos jele és csodája nyilvánvalóvá váljék!  (ApCsel 5,12–13)
A collecta könyörgésben imádkozzuk: Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér húsvét ünnepe.
Szent Bernát ezt mondta: Lángolj és világíts! Lépjünk hát túl a tamáskodáson, a hit szemével lássuk meg a láthatatlant. Igen, tégy minket állhatatossá ebben, feltámadott Üdvözítőnk!