Jézus névadása

 

Körülmetélés – Az ószövetségi törvény előírta: „Minden férfit körül kell metélni közületek… Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át” (Ter 17,11–12). Jézus, amikor emberré lett, vállalta a törvény teljesítését is. Az ünnep liturgikus szövegei szépen és bőségesen kifejtik ezt. „Leszállva az Üdvözítő az emberi nemhez, elfogadta a bepólyázást, nem irtózván a körülmetéléstől sem, ki szülőanyja után nyolcad napos, Atyja után pedig kezdetnélküli volt.”


A törvény megtartását pedig azért vállalta, hogy nekünk példát adjon. Ezt is megénekli egyházunk: „A jóságos Isten nem szégyellte a testi körülmetélést, de önmagát adta például és hasonlatul (…) mert a törvény alkotója betölti a törvényt.” Fennkölt szavakkal fogalmaz egy harmadik ének: a „mennyek Teremtője és a világ Uralkodója (…) mint nyolcadnapos csecsemő a földön körülmetéltetik”, s az indoklást is megadja hozzá: „Miérettünk körülmetéltettél mint a törvények betöltője.” Igen, benne van ebben az az isteni szeretet, amellyel Jézus kiegészíti a törvényt. Most még a szülei segítségével teljesedik rajta, amit a Hegyi beszédben már maga tanít: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5,17). Sőt, nemcsak tanította, hanem a kereszten vállalt önkéntes áldozati halálával meg is pecsételte ezt.

 

 

Névadás – Jézusnak azt a nevet adták, amit az angyal előre jelzett édesanyjának: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni” (Lk 1,31– 32). A Jézus név abban a korban és abban a kultúrkörben nem volt sem ritka, sem szokatlan. Elég csak arra gondolni, hogy az Ószövetség is tartalmaz egy olyan könyvet, amely a Jézus, Sirák fia elnevezést viseli. Ám Üdvözítőnk nevét maga Isten határozta meg és tudatta az angyal közvetítésével. Szent Máté evangélista a név tartalmát is megadja: „Ő szabadítja meg népét bűneitől” (Mt 1,21). Jézus tehát a Szabadító! Ezért mindenki segítségül hívhatja és kell is hívnia, mert Isten a megtestesülés által minden emberrel oly szoros egységre lépett, hogy „nem adatott nekünk más név az ég alatt, amelyben üdvözülnünk lehetne” (ApCsel 4,12).

 

Mennyire kifejező, hogy ez az ünnep – ha nem is az egyházi, de – a polgári esztendő elején áll. Érdemes Jézus nevében kezdeni azt.