Közelkép

A dombóvári Szent István-templom jubileumán

Régi vágya teljesült a Dombóvár-Kertvárosban élő híveknek 1989-ben, amikor felszentelték templomukat.

A szervezési munkát Farkasdi András plébános vállalta még a nyolcvanas évek elején. Felvette a kapcsolatot az akkori városvezetéssel, elsősorban Vidóczy László tanácselnökkel. Eredetileg a kertvárosi parkban szerették volna megvalósítani az álmukat, de a pártállami gépezet ezt nem engedélyezte. A közelben lakó gyermektelen Csirke házaspár az egyházközségnek adományozta lakóházát és nagy kertjét. Végül így épülhetett fel a templom. A miniszteri engedélyre sajnos négy évet várni kellett, így csak 1988-ban kezdődhetett el a munka, melyhez a hívek is sok társadalmi és anyagi támogatást adtak.

Az első világháború áldozataira emlékezett Ferenc pápa azon a szentmisén, melyet az olaszországi Fogliano-Redipugliában található katonai emlékhelyen mutatott be több ezer résztvevő jelenlétében. A katolikus tábori püspökség szervezésében nyolcvan magyar katona is elzarándokolt erre az alkalomra. A küldöttség a pápai mise után a helyi osztrák–magyar temetőben és a Visintiniben található magyar kápolnánál hajtott fejet az első világháborúban elesett katonák előtt.
A történészek tizenkét isonzói csatát tartanak számon, ezek közül az első öt folyamán közvetlenül Redipuglia mellett húzódott a front.

72 óra kompromisszum nélkül: idén is várják a fiatalokat

Fiatalokat várnak az ország egész területéről, hogy három napon át – október 9. és 12. között – kisebb-nagyobb csoportokban másoknak segítsenek, közhasznú feladatokat teljesítsenek.

„Exkluzív kalandtúra a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében. Vállalkozó szellemű fiatalok csoportjai országszerte arra szánják három napjukat, hogy másoknak segítsenek” – írják felhívásukban a szervezők.

Önkormányzat és egyház – lelki hidak Miskolcon

„Egész életemben emberekkel foglalkoztam – erről szól a munkám intézményvezetőként és orvos-közgazdászként” – vallja honlapján Kriza Ákos polgármester, aki így nyilatkozott lapunknak a szeptember 12–13-án Miskolcon megrendezett Katolikus Társadalmi Napok rendezvénysorozatról kapcsolatban:
– Fontosnak tartom, hogy városunk adhat otthont ennek a jelentős társadalmi eseménynek. Ez egyfajta elismerést is jelent számomra az elmúlt négy évben az egyházzal közösen végzett munkánkra nézve. Ebben az időszakban a városvezetés és az egyház közösen vállalta a felelősséget a társadalmi problémákért, és együtt kereste a megoldást is ezekre. Számos területen, például oktatási, nevelési kérdésekben és természetesen a szociális szférában is együttműködtünk a helyi egyházi szervezetekkel. Azért is fontos ez, mert szociálisan közismerten hátrányos helyzetű térségről van szó. A szeretetszolgálatok kiemelkedő szerepet töltenek be nálunk – a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal például nemrég írtunk alá egy, a felzárkóztatási programokkal kapcsolatos megállapodást. Arra törekszünk, hogy a program keretében lehetőség szerint visszaállítsuk a megbomlott közösségi létet, és a leszakadó családokat visszatereljük a közösség életébe.

Aki ismeri az őszibarackfák gondozásának fortélyait, az tudja, milyen gondosan kell kialakítani metszéskor a félgömbszerű formát, hogy elegendő napfényt kapjon a növény, és megfelelő nagyságúra növekedjék a gyümölcs. Rossz metszéssel az egész évi termést tönkreteheti az ember. Ésszel és szívvel kell ott dolgozni. S mennyivel értékesebb a fánál a gyermek! Rossz hozzáállással bizony nem csak egy évi „termést” lehet tönkretenni.

A munkahely azt jelenti: megjelenek, elvégzem a dolgom, és hazamegyek. A hivatás azt jelenti: Valaki alkalmasnak talált arra, hogy szívvel-lélekkel hajtsam végre azt, amit általam akar megtenni. Itt nincs megadott munkaidő, nincs kényelem és önzés, és az eredmény beérése is csak sokára várható. Itt feladat van, amit – mert megbízik bennem – rám bíz a mindenkit szerető Isten.

Teremtésvédelem

Sokfelől éri „ökológiai ösztönzés” napjaink hívő katolikus emberét. A pápák szavai, nemzetközi egyházi szervezetek hírei, a magyar püspökök 2008-as pásztorlevele, a katolikus sajtó írásai, sőt az e rovat címében szereplő – meglehet, nem tökéletesen megalkotott – kifejezés, a teremtésvédelem léte is azt bizonyítja, hogy egy új, egyre általánosabban használt fogalom van jelen az egyházi életben.

Hogy a környezeti kérdés létezik, azt tagadni ma már botorság lenne. Ha akadnak is véleményeltérések a helyzet súlyosságát és okait illetően, s ha elő is fordulnak olyan esetek, amikor az egyszerű emberek félrevezetésével valakik a saját hasznukra igyekeznek kihasználni a „zöld trendet”, akkor sem lehet már „az egész kérdést mindenestül” a háttérben álló érdekkörök által kifundált átverésnek minősíteni.

Az emberi létezés határairól a Rimini Meetingen

A 35. Rimini Meetinget augusztus 24–30. között rendezték meg a következő mottóval: „A világ és az emberi létezés végső határai felé. Isten nem hagyta egyedül az embert.”

Ez a két mondat magában foglalja egyrészt Ferenc pápa felhívását, amelyet az egész egyházhoz intézett megválasztása után egy héttel, másrészt a hívő ember Don Giussani-féle – a posztmodern kornak szóló – megfogalmazását is. Benne van a remény és az abból fakadó bátorság, hogy merjünk elindulni a perifériák felé, ahonnan teljesebb képet kapunk a valóságról, jobban megértjük, ami körülvesz minket, és közelről nézve esetleg nem is tűnik fel.

Gianfranco Ravasi bíboros recenziója Vörös Győző Machaerus című könyvéről

E bámulatos fotókban gazdag kötet elvezet bennünket arra a Jordán folyón túli magaslatra, ahol Keresztelő Szent Jánost lefejezték.
„Heródes jobbnak tartotta még idejében eltenni őt láb alól, mintsem hogy valami fordulat következzék be, és akkor bánkódjék majd, amikor már itt a veszedelem. Ilyenféle gyanú miatt tehát Heródes bilincsbe verette Jánost, az imént említett Machaerus várába vitette és ott kivégeztette” (Révay József fordítása). Így említette A zsidók története 18. könyvében a Róma-barát zsidó történész, Josephus Flavius (Krisztus után 37/38–103 után) elsőként a helyet, ahol lefejezték Jézus előfutárát, akinek halálát elsősorban Márk evangélista beszéli el (6,17–29), élénken ecsetelve az eseményeket. Máté összefoglaló módon számol be ugyanerről (14,3–14), míg Lukács (3,19–20) beéri egy egyszerű megjegyzéssel.