„Nincs más út, csak az Isten útja”

Az építkezés gyorsan haladt, és 1989. június 24-ére be is fejeződtek a munkálatok. Június 25-én Paskai László bíboros szentelte fel az új templomot Szent István királyunk tiszteletére. Az ünnepi szentmisén jelen volt Cserháti József megyés püspök, Mayer Mihály segédpüspök, a környékbeli paptestvérek, Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió főbemondója, Faragó Laura énekesnő és Vidóczy László tanácselnök a város elöljáróságával. Több száz hívő is megtisztelte jelenlétével a templom megáldásának ünnepét.

Kutas Attila plébános a huszonötödik évfordulóról megemlékező szentmise bemutatására Tamás József gyulafehérvári segédpüspököt kérte fel, aki a meghívást el is fogadta. A püspök egyébként már 2009-ben is járt Dombóváron, akkor többek között a Fekete István Múzeumot is megtekintette.

A szentmise kezdetén Kutas Attila plébános és Kerekes László világi elnök köszöntötte a székelyföldi vendéget. Mindketten köszönetüket fejezték ki, amiért a püspök atya ismét Dombóvárra látogatott.

Tamás püspök szentbeszédében a templomépítés fontosságáról, Szent István király erényeiről, az alkotmányról és az új kenyér megünnepléséről is beszélt.


Egyebek mellett a következőket mondta: „Ez a nap egy olyan történelmi személyt idéz, aki tudta, hogy mit akar, akinek célja volt, aki országát biztonságban kívánta tudni. Tisztában volt azzal, hogy ehhez nem elég csupán a kard ereje. Tudta azt is, amit a róla írt rockopera szerzője adott a szájába: »Nincs más út, csak az Isten útja.« Ezért tekintett sokszor az égre, ezért bízott Istenben, ezért kérte az ő segítségét. Ezért tudott házat és hazát sziklára építeni okos emberként, hogy maradandót alkosson.”

A szentmise után a püspök a szomszédos parkban felállított sátorban a városi rendezvény keretében megáldotta az új kenyeret, és itt is ünnepi beszédet mondott.

Ebből idézem a következőket: „Szent István királyunk ünnepén mindig szomorúan emlékszem vissza azokra az időkre, amikor nekünk, határon túl élőknek még a nevét sem volt szabad emlegetnünk. Kalendáriumunkban sem szerepelhetett a neve augusztus 20-ánál. Régi imakönyveinkből kitépték azokat a lapokat, amelyek róla szóló imádságot vagy éneket tartalmaztak. A hozzá szóló himnusz eléneklése pedig egyenesen börtönbüntetéssel járt.”

Tamás püspök az ünnep másnapján a város nevezetességeivel, templomaival és művelődési intézményeivel ismerkedett. Öt év után ismét meglátogatta a Fekete István Múzeumot. Délután pedig a nagy magyar író szülőfalujába, Göllébe is ellátogatott. Szalai Jeremiás prépost, plébános és Bodó Bálint agrármérnök fogadta a vendégeket. A szülőház és a templom megtekintése után a gyulafehérvári segédpüspök felkereste a temetőben a Szent Vendel-kápolna tövében tíz éve újratemetett Fekete István sírját, s a közösen elmondott ima után elhelyezte rajta a megemlékezés virágait.