Az üldözöttek papja

Uhl Antal 1902. január 16-án született Mohácson. Iskoláit szülővárosában és Pécsett végezte. 1924. június 22-én szentelte pappá gróf Zichy Gyula püspök. Papi működésének első állomása Bakóca volt. A francia kötődésű Mayláth család kihelyezett káplánjaként tökéletesíthette nyelvtudását. Itt ismerkedett meg a családnál gyakornokoskodó Fekete ­Istvánnal, a későbbi íróval, aki két évet töltött el a birtokon. A nemesi családnál kötött barátságuk életre szóló volt, bár útjaik elváltak, mert Uhl Antalt Hőgyészre, majd Pécsváradra helyezték, Fekete István pedig vezető gazdatiszt lett Ajkán.

Ballagó idő

Száztizenöt éve született Fekete István

 

A Somogy megyei Göllében született 1900. január 25-én, a dombóvári származású Fekete Árpád kántortanító és Sipos Anna első gyermekeként. Életének legfogékonyabb korszakát, az első tíz évet töltötte szülőfalujában, mely időszak meghatározta későbbi életét is. Itt szerette meg a természetet, a növényeket, az állatokat és a falu egyszerű, de értékes embereit, ahogy azt életrajzi regényében, a Ballagó időben is olvashatjuk. De itt került kapcsolatba a vallással, és mély istenhitének köszönhetően a Teremtőben élete legnehezebb korszakában is vigaszt talált. A faluban ismerhette meg élete első Matula bácsiját, Puska András uradalmi csősz személyében, akitől sokat tanult a természetről és az időjóslásról. (Az ő beceneve valóban Matula volt, mivel sok Puska nevű család élt a településen.)

Advent 1960

Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején karácsony táján hosszú hideg éjszakák jártak szülőfalum lakóira, házaira, szérűskertjeire. Csak az istálló ajtaján szállt kifelé a pára, s a marhák reggeli kérődzése és a kisborjú ficánkolása zavarta meg a nagy csendet. No, meg édesapám, aki az itatáshoz készülődve a vödröket csörgetve kiballagott az istállóból, és a kerekes kúthoz ment vízért. Abban az időben vezetékes vízről álmodni sem mertünk volna.

A kétszázhatvan éves fogadalom

Tanúbizonyság Göllében

 

A temetőben lévő Szent Vendel-kápolnánál gyűltek össze a göllei és környékbeli hívek, hogy emlékezzenek az elődök hitére, munkájára és az 1754-es marhavészjárványra, amely akkoriban igencsak megtizedelte a jószágállományt. A településen azóta fogadott ünnep ez a nap.

„Nincs más út, csak az Isten útja”

A dombóvári Szent István-templom jubileumán

 

Régi vágya teljesült a Dombóvár-Kertvárosban élő híveknek 1989-ben, amikor felszentelték templomukat.

A szervezési munkát Farkasdi András plébános vállalta még a nyolcvanas évek elején. Felvette a kapcsolatot az akkori városvezetéssel, elsősorban Vidóczy László tanácselnökkel. Eredetileg a kertvárosi parkban szerették volna megvalósítani az álmukat, de a pártállami gépezet ezt nem engedélyezte. A közelben lakó gyermektelen Csirke házaspár az egyházközségnek adományozta lakóházát és nagy kertjét. Végül így épülhetett fel a templom. A miniszteri engedélyre sajnos négy évet várni kellett, így csak 1988-ban kezdődhetett el a munka, melyhez a hívek is sok társadalmi és anyagi támogatást adtak.

Egy mosolygós lelkipásztor

Száz éve született Kertész Antal

Szentháromság vasárnapján este harangszó hívta megemlékező szentmisére az attalai, a csomai, a kapospulai, az alsóhetényi és a szabadi híveket. A száz esztendővel ezelőtt született és hetvenöt éve pappá szentelt Kertész Antalra emlékeztünk, aki harmincegy éven át szolgálta a falu és a hozzá tartozó fíliák híveit.

A szentmisét Nagy Károly apát, kanonok, egykori attalai káplán mutatta be, aki jelenleg a veszprémi székesegyházban szolgál. A szertartáson jelen volt Kisnemes János nyugalmazott nagyatádi esperes is, aki szintén káplánként tevékenykedett Attalában Kertész Antal szolgálata idején. Sajnos az egykori káplánok közül többen már nem lehettek közöttünk, de Istvánka Vince, a jelenlegi plébános paptársai is megtisztelték a rendezvényt Somogyból, Tolnából és Baranyából is.