Egy mosolygós lelkipásztor

A szentmise végén Csullag Gábor hitoktató, egyházközségi képviselő lépett a mikrofonhoz, és ismertette Kertész Antal atya életútját: „1914. június 19-én született a Zala megyei Gelsén. 1939. június 18-án szentelték pappá Budapesten. Szolgált Kutason, Babócsán, Dégen, Paloznakon, Nyárádon, Ugodon, Iharoson, Iharosberényben, Balatonbozsokon és végül Attalán, ahol 1952-től 1983-ig, nyugdíjba vonulásáig volt plébános. 1963-tól püspöki tanácsos, 1969-től kerületi esperes, 1978-tól tiszteletbeli kanonok. Falunkat annyira szerette, hogy nyugalmazása után is itt maradt velünk Állomás utcai kis házában, ahol házvezetőnője, Margit néni gondoskodott róla. Élete utolsó, rövid szakaszát a székesfehérvári papi otthonban töltötte. Itt halt meg 1990-ben. Végakaratával ellenkező az a tény, hogy teste nem az attalai temetőben várja a boldog feltámadás napját. Egyházközségünk úgy látta jónak, hogy leg alább egy emléktáblával fejezzük ki hálánkat az előtt a lelkipásztor előtt, aki egy nem könnyű időszakban vezette plébániánk hívő népét a krisztusi úton. Szívünkben őrizzük kedves, szinte mindig jókedvű, baráti alakját.”

A szentmisét követően megnéztünk egy 1989-ben készült kisfilmet, amely Kertész Antal atya papi hivatásának ötvenedik évfordulóján készült. A felvételt Zelfel György készítette, aki korábban maga is attalai lakos volt.


Ezután következett az emléktábla megszentelése és felavatása. A táblát Nagy Károly apát, kanonok áldotta meg, majd Kisnemes János esperes emlékezett a településen eltöltött évekre.Végül a község polgármestere, Gelencsér István, a képviselő-testület tagjai és a civilszervezetek vezetői mécseseket és virágokat helyeztek el az emléktáblánál.

Jómagam 1978-ban ismerhettem meg a mindig vidám, mosolygós lelkipásztort. Novemberben kerültem a faluba, és hat évig dolgoztam a helyi termelőszövetkezetben növényvédelmi szakirányítóként. Ekkor már befejeztem a szülőfalumról, Gölléről szóló monográfiát, és gyűjtöttem az adatokat az attalai kiadványhoz is. Kertész atya mindig készségesen fogadott a plébánián. Lenyűgözött a szép könyvtára. A téli hónapokban szinte mindennapos vendége voltam. Nagyon sok érdekes információhoz jutottam a historia domus köteteinek elolvasása során.

A kiadvány az önkormányzatnak köszönhetően 2010-ben meg is jelenhetett, Attala község krónikája címen. Szerzőtársam Barkóczi Ernő volt, aki jelenleg nyolcvannégy éves, de a mai napig is gyűjti a településsel kapcsolatos adatokat.

Az emléktáblánál jómagam is elhelyeztem egy nemzetiszínű szalagos koszorút. Az attalai hívekkel együtt bízom abban, hogy nemsokára eljön az az idő, amikor Kertész Antal földi maradványait is elhelyezhetjük a községi temetőben, ahol szeretett hívei között, végakaratának megfelelően nyugodhat.

a szerző agrármérnök, helytörténész

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .