A kétszázhatvan éves fogadalom

Szalai Jeremiás prépost-plébános idén Németh Antal zombai plébánost kérte fel a szentbeszéd megtartására. Istennek legkedvesebb pásztoráról, Szent Vendelről és annak példás életéről beszélt a vendég, de szólt a göllei ősök elszántságáról és hitéről, a szeretet összetartó erejéről is. Kérte, hogy mi is imádkozzunk az utánunk következő nemzedékekért, hiszen elődeink is ezt tették. Azért lehetünk ma itt, mert ők bíztak a Teremtőben és a jövőben. Ezért nekünk is szüntelenül imádkoznunk kell az utánunk jövőkért, hogy hitben megerősödve, boldogan élhessenek majd ezen a tájon. A családról mint a társadalom alapjáról is szót ejtett. Hangsúlyozta: szükségesnek tartja, hogy a család tagjai közösen imádkozzanak, és együtt járjanak el a templomba, mert a gyermekek így lesznek vallásosak felnőttkorukban is. Az ünnepi szónok a felebaráti szeretet fontosságáról és az ellenfelek tiszteletéről is megemlékezett. „Isten nélkül nincs magyar jövő, Krisztus útja az egyetlen út számunkra is”– mondta.


A szentmise végén a hívek Nyerges Péter kántor vezetésével elénekelték a himnuszokat és a Szent Vendelnek könyörgésére című egyházi éneket.

Németh Antal plébános megállt a kápolna tövében lévő sírnál, azon a helyen, ahol tíz évvel ezelőtt végső nyughelyre talált a Fekete házaspár, és imádkozott a nagy magyar író és felesége lelki üdvéért.

Jómagam is minden évben elzarándokolok a szülőfalumba. Harmincöt éve élek Dombóváron, de csak egyszer hiányoztam az ünnepről, amikor a kilencvenes évek elején köztisztviselői vizsgát tettem Szekszárdon. Megjegyzem, lélekben akkor is ott voltam a göllei hívek között. Erre az emlékezésre kötelez a hitem, az elődeim verejtékes munkája iránti tiszteletem és a jövőbe vetett bizodalmam is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..