Gyermekség és bűnbánat

A vonaton a minap két férfi beszélgetéséből fülembe jutott egyikük néhány mondata. – Nem vagyok különösebben templomba járó, de időnként betérve látom, többen ácsorognak a kivilágított “házikó” előtt. Nem tudom, őszintén akarnak-e vallomást tenni, vagy csak parancsra, rábeszélésre… Én nem vagyok gyónós fajta…

Reklám

Új reklám a televízióban. Két gyermek beszélget. Az egyik azt kérdezi: ti szoktatok ebéd előtt imádkozni? A válasz: nem, az én anyukám egész jól főz. – Olyan ez, mint egy vicc. Jó, vagy nem – ki-ki döntse el ki-ki ízlése szerint. (Nem rejtegetem a véleményemet: szerintem rossz.)
Azon is érdemes elgondolkodnunk, hol a helye a viccnek. Mondjuk a kabaréban – ahová az megy be, aki a pénzéért nevetni akar. Társaságban – ahol a jobb ízlésű ember előbb körülnéz, mérlegel, nehogy akaratlanul is megbántson valakit, és aztán kezd hozzá.

Európa még visszatérhet a kereszténységhez

Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke szerint Európa drámaian, egyre nagyobb sebességgel távolodik a kereszténységtől, ám a folyamat nem visszafordíthatatlan. A nyugati kereszténység jövője címmel rendezett római kongresszuson Tauran bíboros elmondta: ma divat a jövő kereszténységét elöregedett, megosztott, kiüresedett, az ateizmus által legyőzött vallási formának tekinteni.

Levél Bécsbe

Ma október 31-e van. Ezerkilencszázötvenhat október harmincegyedike, reggel négy óra. Koránkelő vagyok, de levelezni még én sem szoktam hajnalban, ma mégis úgy érzem, ezen a napon maradhat minden, első ez a levél, aminek gondolatai agyonnyomnának, ha el nem küldeném őket neked.

Gandhi újra böjtölt

Gandhi, aki évtizedeken át küzdött hazájának és a hindu népnek a gyarmati állapot rabszolgasorsából való felszabadulásáért, megrendülve látja, hogy a gyarmatosító hatalom kivonulása után hogyan ölik egymást a felszabadult országrészek – Kasmír és Hindosztán – népei. Olvastuk, hogy a nagy hindu a napokban kezdte el újabb „éhségsztrájkját”, immár a tizenötödiket, és kijelentette, nem vesz magához ételt – vállalva még esetleg bekövetkező halálának áldozatát is, amíg az indus nép gyilkos testvérharca meg nem szűnik.