Reklám

A tévéreklámhoz azonban nem térünk be, mint a kabaréba – az tör ránk kéretlenül és hívatlanul a saját lakásunkban. És nem néz körül, hogy esetleg nehogy… Szóval lehet, hogy a viccnek nem igazán a tévéreklámban a helye.
Többekkel beszéltünk erről a hirdetésről, egyikünk sem értette ugyanis, valójában mire is akarja felhívni a figyelmet az üzletlánccal kapcsolatban. Ez esetben tehát nemcsak a vicc rossz, hanem a reklám is. Nem értem a célját, viszont felbosszant. (Mert ízléstelennek tartom, ha emberek szent meggyőződéséből olcsó tréfát űznek.)
Szakmailag elhibázott tehát ez a reklám, amely egy embercsoportban ellenérzéseket kelt, ahelyett, hogy rokonszenvüket próbálná megnyerni; ellenállást gerjeszt, ahelyett, hogy érdeklődést keltene, kedvet csinálna valamihez…
Vagy lehet, hogy tévedek: itt talán nem is egy üzletláncot vagy annak termékeit reklámozzák?
Olyan korban élünk, amikor a legkülönfélébb emberi érzékenységek tiszteletben tartásáról szónokolnak az emberi jogok önjelölt prókátorai. Nem is volna baj, ha valóban eszünkbe jutnának a legkülönfélébb kisebbségi csoportok – tényleg nem helyes, ha hétköznapi beszélgetéseinkben, viccelődéseink során nem gondolunk emberi érzékenységükre.
De könnyebb volna a kisebb csoportok érzékenységének szem előtt tartására nevelni a társadalmat, ha az emberek látnák, hogy nem csak azok méltóságának megsértése számít tilalmasnak. A szóban forgó reklám készítői az ország többségének – ilyen sokan vallották magukat vallásosnak – érzékenységét hagyták figyelmen kívül. Liberális felfogású jogvédelmező honfitársaink (köztük a véleménymeghatározók – nem mondanám diktátornak őket, nehogy megbántódjanak) remélhetőleg most is föl fogják emelni a szavukat. Ha nem, akkor azt kell hinnünk, hogy ők olyan demokráciát képzelnek el, amelyben a többség meggyőződése nyugodtan kigúnyolható, az ő érzékenységük nem számít. Sőt: nemcsak lejáratható, hanem lejáratni való! Akár rossz, kereskedelmi szempontból teljesen hibás hirdetések révén is.
Lehet, hogy ez a reklám nem is az adott üzletláncot vagy termékeit kívánta népszerűsíteni, hanem egy magatartásformát? Vagyis talán nem is olyan rossz ez a reklám – a maga nemében. Ki tudja, nem éri-e el igazi célját? Mert nem elképzelhetetlen, hogy sokan megértik és követik azt, amire felhív: hogy bizonyos (a társadalom többségét képező) embereket és embercsoportokat nyugodtan lehet sértegetni a demokratikus Magyarországon…