Közelkép

Könyvespolcra

Minden közösség, mozgalom történetében talán azé a legnehezebb szerep, aki elsőnek lép a karizmatikus alapító örökébe. Ez a feladat jutott osztályrészül Chiara Lubich utódjának, Maria Voce ügyvédnőnek, akit 2008-ban választottak a Fokoláre mozgalom elnökévé, hat évre.

A dél-olaszországi Cosenza tartomány szülöttje Chiara Lubichtól kapta húsvét misztériumára utaló „becenevét”, az Emmauszt. 1937-ben született. Jogi diplomát szerzett, s ezenkívül teológiát és kánonjogot is végzett. 1963 óta él a mozgalom legbensőbb közösségi életformájában.

Fekete István-emlékkiállítás Veszprémben

A veszprémi érseki turisztikai központban február 2-án a szalézi napok keretében emlékeztek meg nagy magyar írónk, Fekete István életéről és munkásságáról. A kiállítást Pálfalviné Ősze Judit igazgató és Léner-Pintér Sára igazgatóhelyettes rendezték. Még októberben látogatást tettek László Dezső plébánossal a dombóvári Fekete István Múzeumban. A város első látogatható gyűjteményének alapítója, Bodó Imre agrármérnök, helytörténész készséggel állt rendelkezésükre, és januárban átadott a szakembereknek több eredeti dokumentumot, festményt, szobrot, intarziát, fényképet, kéziratot, ezzel is emelve a kiállítás színvonalát. Bodó Imre a veszprémi megnyitón bemutatta a dombóvári múzeumot és a tárlatra elhozott emléktárgyakat. Ő is Göllén született, csakúgy, mint az író. Még ismerhette azokat a parasztembereket, akikkel a kis Fekete István együtt járt iskolába. A dombóvári emlékhely berendezési tárgyainak többségét a családtól kapta, illetve 2001-ben megörökölte Csermely Ottóné gyűjteményét is.

Könyvespolcra

„Ez az összeállítás… nem a »világhódító stratégát«, nem a briliáns szónokot, nem a szerkesztőt és sajtószervezőt, nem a harcos apologétát és hitvédő írások szerzőjét akarja bemutatni. Reményeink szerint az ismert vagy félreismert, illetve az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé eltorzított Bangha-képet is javítjuk, árnyaljuk, amikor főleg jezsuita arcélét, ignáci lelkiségét világítjuk meg” – írják a szerkesztők, Molnár Antal és Szabó Ferenc a Bangha Béla SJ emlékezete című kötet előszavában.

A megbolydult világban, nyomortelepeken, diktátorok palotáiban, szegények kunyhóiban meg-megjelent egy apró szerzetesnő, mosolyogva vagy éppen szigorú tekintettel. Nem volt szokványos jelenség. Úgy viselkedett, mint akinek halaszthatatlan a feladata. Küldetése volt, melynek teljesítésében semmilyen hatalom nem akadályozhatta meg. Botrányt kavart, olykor felháborodást keltett, mint egykor az is, akinek küldetésében járt. Fütyült a protokollra, lelkiismerete és emberszeretete vezérelte. Csodás, nem hétköznapi tetteiről és viselkedéséről Leo Maasburg, évekig kísérője, gépkocsivezetője, ügyintézésében segítője írt könyvet, mégpedig – nem illetlenség ezt állítani – szórakoztató, ugyanakkor önvizsgálatra késztető beszámolót, amely meggyőzhet arról, hogy egy szent társaságában lenni kivételes gyönyörűség, olykor azonban nem éppen könnyű teher is.

A fővárosban február 11-én nyílt meg a zarándokoknak otthont adó Zarándokpont. A jezsuita rend által fenntartott és üzemeltetett szellemi központban, a Párbeszéd Házában ezentúl otthonra talál minden zarándokúthoz tartozó és egyéni vándor. A központban hat zarándokegyesület képviselteti magát: a Gyöngyök útja, a Szent Jakab-út, a Szent Erzsébet-út, a Szent Márton-út, a Magyar zarándokút és a Mária-út.

A tél közepén néhány napra beköszöntött a tavasz: abban a háromszor huszonnégy órában természeti értelemben teljesen felélénkült körülöttünk a világ. Minden izgett-mozgott, bizsergett, s a külső körülmények megváltozása a bensőnket is áthangolhatta. A próbálkozó napsütésben még nyilvánvalóbbá vált, hogy már egyre kevésbé az éjszaka a meghatározó, a lelkeket is uraló napszak. Fényesebbek voltak a hosszabbodó nappalok, de leginkább talán a már-már elfeledett zsivajgás tűnhetett fel bárkinek. Hiszen kora hajnaltól napszálltáig csiviteltek a madarak, élelmet keresve, kergetőzve, fürdőzve a melengető égi sugarakban.

Az új evangelizáció útjai

Az új evangelizáció feladatának betöltéséhez alapvetően fontos, hogy el tudjuk helyezni hitünket korunk szellemi térképén. Bár e sorok írója, aki negyvenes évei közepén jár, még nem számít igazán öregnek, e néhány évtized alatt mégis számos eszmerendszer összedőlésének, jó néhány illúzió szertefoszlásának volt tanúja, s ez a folyamat ma is zajlik, a szemünk előtt és gyakran bennünk is.

Azt mondja a kérdezőbiztos, hogy a magyar társadalom lesújtó állapotban van. Nincs különösebb okom arra, hogy vitába szálljak vele. Elvégre munkájából adódóan lakások százaiba csönget be, és közvetlen betekintést nyer az ott élők mindennapjaiba, gondolkodásmódjába. Igen, vannak foglalkozások, melyeknek űzői akaratlanul is pontos keresztmetszetet kapnak a lakosságról: egy tapasztalt vonatkalauz, pénztáros vagy pincér az évek során komoly szociológiai és pszichológiai ismeretekkel vértezi fel magát. Már ránézésre pontosan megállapítja egy-egy emberről, hogy kiféle-miféle, s milyen viselkedés várható tőle.