Rónay László

A megbolydult világban, nyomortelepeken, diktátorok palotáiban, szegények kunyhóiban meg-megjelent egy apró szerzetesnő, mosolyogva vagy éppen szigorú tekintettel. Nem volt szokványos jelenség. Úgy viselkedett, mint akinek halaszthatatlan a feladata. Küldetése volt, melynek teljesítésében semmilyen hatalom nem akadályozhatta meg. Botrányt kavart, olykor felháborodást keltett, mint egykor az is, akinek küldetésében járt. Fütyült a protokollra, lelkiismerete és emberszeretete vezérelte. Csodás, nem hétköznapi tetteiről és viselkedéséről Leo Maasburg, évekig kísérője, gépkocsivezetője, ügyintézésében segítője írt könyvet, mégpedig – nem illetlenség ezt állítani – szórakoztató, ugyanakkor önvizsgálatra késztető beszámolót, amely meggyőzhet arról, hogy egy szent társaságában lenni kivételes gyönyörűség, olykor azonban nem éppen könnyű teher is.

Könyvajánló

Életünk egyik legnagyobb eseménye, hogy a szavak segítségével ki tudjuk fejezni gondolatainkat, kapcsolatot tudunk teremteni a másik emberrel, és tájékozódhatunk a világban, sőt azon túl is. Nyelvünk egyik legelkötelezettebb védelmezője, művészi magasságokba emelője, Kosztolányi Dezső több írásában is megfogalmazta hitvallássá forrósodó, a magyar nyelv iránt tanúsított hűségét. Vallomásainak javát a Nyelv és lélek című gyűjteményben olvashatjuk. Szerencsés címválasztás, a nyelvhasználat ugyanis a léleknek is kifejeződése. Ezért is érzünk fájdalmas döbbenetet, amikor lépten-nyomon a beszédkultúra elszegényedését és eldurvulását tapasztaljuk. Ebben az elsekélyesedő nyelvi – és lelki – környezetben felmérhetetlen a most megjelent Retorikai lexikon jelentősége. Főszerkesztője a római irodalom kiváló ismerője és tolmácsa: Adamik Tamás, szerkesztője Jászó Anna.

A retorika a beszéd önálló tudománya. Klasszikus elveit a görög és a latin rétorok alakították ki, de minden más tudományághoz hasonlóan korról korra módosul. Egyvalamiben azonban változatlan: mindig a szép és hiteles beszéd, a hiteles és hatásos kifejezésmód megvalósításának módjával foglalkoznak az ismerői, akik előtt a meggyőző kommunikáció változatai, azok megvalósításának esélyei álltak első helyen. S hogy ez az igény, illetve a közösség által történő elfogadtatása mennyire fontos, napjaink eseményei is jól bizonyítják, hiszen az elhibázott kijelentések olykor az egész országnak is károkat okozhatnak.

A címet Susan George-tól kölcsönöztem. Lugánói tanulmányáról már szóltunk, most legújabb könyvében a válságát élő világról fest meglehetősen csüggesztő képet. (Békesi József fordításában, Csath Magdolna előszavával a Kairosznál Kiadónál jelent meg.)

Mondhatjuk tényszerűen is: Grexa Sándor, aki életének nagy részét az Új Embernél töltötte, egészségben megérte századik születésnapját. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Grexa Sándort ugyanis mindenki, aki együtt dolgozhatott vele, Sanyikámnak vagy Sanyi bácsinak nevezte.

Látni vélem Gárdonyi Géza tanító urat, amint becsukja maga mögött az ajtót, és szembefordul a gyerekekkel. „Minden gyerek szeme rajtam függ. Mennyi kék szem! Milyen tiszta, igaz, becsületes szemek! Mától kezdve mind az én gyermekem. A lelkük az én fehér papírosom, amit teleírok a tisztességtudás és az egymás iránt való testvéri érzés jeleivel.

Európa válságának, s benne a kereszténység megrendülésének sok oka van. Az egyikre egy amerikai tudós (ugyanis ott is súlyos értékzavar tapasztalható), James Hillman világított rá. Őt idézi Kodolányi Gyula a nyelv és gondolkodás kapcsolatát elemezve A fény rétegei című esszékötetében.