Megdőlt hitek – felragyogó hit

Talán családunk kapcsolatrendszere miatt alakult úgy, hogy ifjúkoromban kevés olyan emberrel találkoztam személyesen, aki igazán hitt a marxizmus– leninizmus eszméiben. Tapasztalatom szerint főként azok hajlottak ezeknek az ideológiáknak az elfogadására, akik az előző rendszerben – gyakran mások kárára – „jól jártak”, mondjuk föld nélküli mezőgazdasági vagy szegénysorban élő ipari munkások voltak, illetve ezek leszármazottai. A rendszer gyors összeomlása mégis megrendítő erejű volt. Senki nem hivatkozott onnantól kezdve az osztályharc történelemformáló erejére, a proletár internacionalizmusra, s hamarosan a kommunista nagyhatalom, a félelmetes Szovjetunió is eltűnt a térképről. Kiderült, hogy a kereszténység nem múlik el magától a hivatalos és tudományosnak beállított ateista világnézet terjesztésével, sőt, egészen szívósan tartja magát tovább – miközben a vallás végét hirdető társadalmi rendszer látványosan megbukott…


Utaltam rá, hogy családunk nem hódolt be az uralkodó ideológiának, de azt sem mondhatnám, hogy helyette különlegesen erős keresztény hitünk adott volna tartást és identitást. (Én magam is felnőttkoromban tértem meg.) Ehelyett sokakhoz hasonlóan a Nyugatban hittünk. Nemcsak azért, mert vágyakoztunk a nyugati típusú jólétre, hanem azért is, mert a „Nyugat” egyet jelentett számunkra a szabadsággal és egyfajta ideális politikai és társadalmi berendezkedéssel. Azt hiszem, hogy az elmúlt bő húsz évben nagyon sokan elvesztettük ezt a hitünket. Anélkül, hogy egyetlen pillanatra is visszasírnánk az előző korszakot, meg kell állapítanunk, hogy a Nyugat rendszere jelenleg a pénz gátlástalan uralmának tűnik, amely a fogyasztói társadalom életstílusát kényszeríti az emberekre, s az általa irányított – és elképesztően hatékony – média segítségével konzumidiótákat akar nevelni gyermekeinkből. Rémülten vesszük észre, hogy a mai Nyugatnak is megvan a maga uralkodó ideológiája, egy radikálisan materialista „liberalizmus”, melynek világképéből kiiktatták Istent, a kinyilatkoztatást, s az ember teremtményi mivoltának következményeit. „A múltat”, vagyis a keresztény hitet és annak társadalmi intézményeit ugyanúgy akarják „végképp eltörölni”, mint annak idején a kelet-európai rendszerek, csak az eszközök változtak. Az eszmetörténészek persze tudják és tanítják, hogy a ma dívó vallástalan liberalizmus és az idejétmúlt kommunista ideológia történelmi forrásvidéke egyaránt a „felvilágosodás” szellemi mozgalma, amely Isten helyébe legfőbb tekintélyként az emberi értelmet és a hittől elszakított, mindenhatónak kikiáltott tudományt helyezte. Néhány száz év persze már azóta is eltelt, és gyorsan megállapíthatjuk, hogy a tudomány nem oldotta meg az emberiség problémáit, s önmagában nem is oldhatja meg. Egyrészt azért, mert független, elfogulatlan tudományról jószerével nem is beszélhetünk, másrészt azért sem, mert az ember legnagyobb, egzisztenciális kérdései és problémái egyedül az élő Istennel való találkozásban oldódnak meg. Ezért hiábavalóak a ma oly divatos mágia és okkultizmus próbálkozásai is, amelyek bevezethetik ugyan a lelki-szellemi világban járatlan embert ebbe a dimenzióba, ám ott szükségszerűen annak sötét hatalmaival fog találkozni. Az igaz Istenhez ebből az irányból biztosan nem lehet eljutni, mert hozzá Jézus Krisztuson keresztül vezet az út. Beszélhetnénk még sokat a megdőlt vagy éppen megdőlő hitekről és tévhitekről, a nemzet bálványozásáról, a nemzeti ősvallás új keletű felmagasztalásáról, a különféle csoportok elleni gyűlöletre építő ideológiákról… Ennyi is elég.

A kép elszomorító és kijózanító, de a szertefoszló hitek romjai fölött annál hatalmasabban ragyog fel a mi Urunk, Jézus Krisztus alakja! Senki sem hasonlítható hozzá, a megtestesülő és szeretetből értünk kereszthalált szenvedő Istenhez, aki maga a Szeretet. A teremtett világ szerkezete, Jézus Krisztus életének, halálának és feltámadásának történelmi tényei bizonyítják, hogy hitünk alapja maga a valóság. Abelé vetett hit kétezer év óta mind a mai napig új életet ad a hozzá fordulóknak. A Nyugat válsága ellenére a globális Délen és a Távol-Keleten virágzik a kereszténység, amely ma is a Föld legnagyobb és legdinamikusabban terjedő vallása. Jézus Krisztusnak nincs alternatívája. Van remény!