Az egyház mozgásban

Szerző:

Csillag Éva és Péter a bogotai irgalmasság világkongresszusról

 

Kolumbiában megvan a helye a kiengesztelődésnek és az örömnek: az évtizedek óta húzódó gerillaháborúk, a szegénység, a kábítószer- és emberkereskedelem áldozatokat és tetteseket követel. A közelmúltban megrendezett Irgalmasság Harmadik Apostoli Világkongresszusa alkalmával jelenvalóvá vált a „latinosan” megélt öröm és a béke, s nyilvánvalóvá lett, hogy az irgalmasság jegyében képes összekapaszkodni gyilkos és áldozat, bűnös és megtérő. Kolumbiában a kiengesztelődés szó szerint élet-halál kérdés.

„Egész életük ránk volt szánva”

Szerző:

Huszonöt éves a Magyar Piarista Diákszövetség

 

Nagy Sándor József honvédtábornok, aradi vértanú; Eötvös Loránd fizikus; Toldy Ferenc irodalomtörténész; Vörösmarty Mihály és Pilinszky János költő; Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek – hogy csak néhány jól ismert nevet említsek azok közül, akik a piaristáknál tanultak. A kegyes tanítórend egykori diákjai már a kezdetektől egyletekbe tömörültek, ám e sok évtizedes szerveződéseket a kommunizmus évei alatt szinte teljesen megszüntették. A rendszerváltás után, 1989-ben alakult újjá a Magyar Piarista Diákszövetség. A huszonötödik évfordulón Oberfrank Ferenccel, a diákszövetség elnökével beszélgettünk.

Harmincnyolc gyermeket kereszteltek

Szerző:

Eredményes az iskolamisszió Egyeken

 

Szentírás vasárnapját különleges ünnepre választotta ki az egyeki egyházközség. Ezen a napon harmincnyolc diáknak szolgáltatta ki a keresztség szentségét Papp László plébános. A lelkipásztor az iskolamisszió eredményének tartja a keresztelendők népes számát. A gyerekek között több testvér is van, s akad olyan család is, ahol egyszerre négy kicsi lett Isten gyermeke a keresztség által.

„Nem teszek különbséget a roma és a magyar gyerekek között”

Szerző:

Kirilla Pál az egyeki iskola új igazgatója az énekes iskoláról és a munkára nevelésről

 

Az egyeki Móra Ferenc Katolikus Általános Iskola és Óvoda új vezetővel kezdi meg a 2014– 15-ös tanévet. Kirilla Pál, a debreceni Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium korábbi igazgatója vette át a stafétabotot Hajdúné Holló Katalin Szilvia korábbi igazgatótól. A Debrecen–nyíregyházi egyházmegye 2012-ben vette át az intézményt az egyeki önkormányzattól. Az iskolába mintegy négyszáz diák, az óvodába pedig kétszáz kisgyermek jár, az intézményben összesen nyolcvannyolc pedagógus és technikai munkatárs dolgozik. Egyeken jelentős számú roma lakosság él, a településen sok a munkanélküli. Az egzisztenciavesztés nemcsak anyagilag, de pszichésen is megviseli az embereket. Ezért az ötezer-hatszáz lakosú település egyetlen közoktatási intézményének pedagógusaira nem kis felelősség hárul. A tervekről, elképzelésekről Kirilla Pál igazgatóval beszélgettünk.

Egy szenvedélyes élet

Szerző:

Ozsvári Csaba ötvösművészre emlékezünk

 

Az egyház lelkipásztori eszközei között fontos szerepet tölt be egyes személyek példájának a nyilvánosság elé tárása. Olyan személyekről van szó, akiknek élete és/vagy halála különleges módon és szorosan kapcsolódik a szent Istenhez. Emiatt a szoros kapcsolat miatt nevezzük ezeket a személyeket is szenteknek.

Reményeink szerint sokan vannak az üdvözültek, jóval többen, mint a boldoggá, illetve szentté avatottak. Az üdvözültek számára az Úristen színe látása tökéletesen elegendő. A szentté avatott személy életének nyilvánosság elé tárása nekünk, még élő és úton levő Krisztuskövetőknek segít. Isten az emberhez való közeledéséhez, testi-lelki megsegítéséhez gyakran más embereket használ fel eszközül. Isten segítsége vagyunk egymás számára. A szentté avatott személyek példája segítő kéz, amelyet a mennyei Atya nyújt felénk. A szentek élete megannyi apró mozaikként mutat meg számunkra egy-egy utat, karizmát, szépséget, amelyben a végtelen Isten gazdagsága rejtőzik.

„El nem múló vendégség”

Szerző:

(Mt 22,1–14)

 

A Vág folyón eveztünk. Lemenőben volt a nap, fáradtak voltunk, a gyerekek már csak nyűgösen pancsoltak az evezővel, ideje volt kikötni, táborhelyet keresni, sátrat verni. Ezért, utolsó erőimet összeszedve, egy gyors vágtával jócskán megelőztem őket. Egy lankás partnál kiszálltam, s elindultam befelé. A bokrokon túl tárult elém a csoda: a pazar virágszőnyeg. Rá sem mertem lépni. Mint Petőfi Sándor a Tiszánál: „Ottan némán, mozdulatlan álltam, / Mintha gyökeret vert volna lábam”. Nincs az a királyi felség, királyi vendég, akit ilyen pompával fogadnak. Kosztolányi Dezső utolsó verse, a Szeptemberi áhítat kérdései jutottak eszembe: „Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket? / Ki fényesít eget és hegyeket? (…) / Ki tette ezt?” Válaszként a királyi menyegzőről szóló példabeszéd bevezető szavai érkeztek: A király „menyegzőt készített az ő fiának” (Mt 22,2), a „mennyei Király, a mindenható Atyaisten” az ő egyszülött Fiának.

A zsolozsma

Szerző:

Katekézis a liturgiáról

 

A II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója, a Sacrosanctum concilium egy egész fejezetet szentel a zsolozsma liturgiájának (IV. fejezet, 83–101. pontok). Érdemes e fejezetnél hosszabban elidőznünk, s tegyük ezt a zsinati szöveg felosztásától némileg eltérve.

A VII. egyetemes zsinat atyái

Szerző:

Görögkatolikus egyházunkban az október 11. és 17. közé eső vasárnapon a VII. egyetemes zsinat szent atyáit ünnepeljük. Ők voltak azok, akik az ikontiszteletnek – sőt, egyáltalán: a szentképek tiszteletének – létjogosultságát megalapozták az egész egyházban. Az egyik himnuszunk így emlékezik meg róluk: „A föld kerekségéről Nicea fényes városába gyülekezett, isteni ihletettségű atyák imádságos emlékét hív áhítattal ünnepeljük.”