Az életet szolgálják

Sajnos nagyon sok kistelepülésen egyre kevesebb a munkalehetőség, elnéptelenednek a házak, az iskoláskorú gyermekek számának csökkenése miatt összevonják az iskolákat. Megszűnnek a hagyományos intézmények, ezek gyakran a járási vagy megyeszékhelyre kerülnek át, és az orvos is csak ritkán jár már ki a falvakba. A hasonló tapasztalatokat összegyűjtve létrehoztam egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy javaslatot tegyen olyan fenntartható plébániaközpontok kialakítására, amelyek a helyi közösségek mellett a területükhöz tartozó valamennyi közösségért is felelősséget vállalnak.

Egyszerűsítettük az adminisztrációs terheket, igyekeztünk anyagilag is biztosítani a központi plébániák működését. Kijelöltük azokat a feladatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott területen mindenkinek legyen módja hallani Isten igéjét, az egyház tanítását. Mindvégig azt a célt tartottuk szem előtt, hogy az egyes településeken élők katolikus iskolába járathassák a gyerekeiket, gondjaikkal, nyomorúságukkal a karitászhoz fordulhassanak, testvéri közösségben élhessék meg a hivatásukat, és mindenképpen erősödjék bennük a szolidaritás gondolata, amely az újraevangelizálás kiindulópontját jelentheti az egyházmegyében.


Úgy hiszem, hogy ezek a szükségszerűen létrehozott plébániaközpontok nem valamiféle pasztorális »divat« gyümölcsei, hanem a Szentlélek sugallatára létrejött, az életet szolgáló központok, amelyek reményt és erőt adnak az embereknek. Folyamatosan értékeljük az átszervezés során összegyűlt tapasztalatokat, és a hasznosítható módszereket beépítjük a gyakorlatba” – mondta el a megyés püspök.

A pincehelyi központi plébániához – amely a közeljövőben ünnepli fennállásának háromszázadik évfordulóját – hét fília tartozik. Mint Simon János plébános atya elmondta, az év végéig tartó átmeneti időszakban a közös egyházközségi testület megszervezése, valamint – a pénztári és egyéb adminisztratív teendők kialakítása mellett – a helyi célok és feladatok meghatározása folyik. Az egyik legfontosabb törekvésük az, hogy a szükséges hivatali munkák ellátásán túl minél több idő jusson a lelkipásztori teendőkre.