Az eszmecsere már korábban megkezdődött

Bruno Forte érsek, a szinódus titkára például szeptember 30-án úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint szóba kerül majd az elváltak második egyházi házasságának lehetősége is. Az egyes ortodox egyházaknál létező gyakorlat ugyan nem vehető át egyszerűen – mondta az érsek az Avvenire olasz katolikus lapnak –, de az egyház a nyugati hagyomány fényénél megvizsgálhatja a bűnbánat útjának lehetőségét, mely oda vezethet, hogy megoldják a nehézségeket. Ugyanakkor az érsek utalt arra, hogy a szinódus nem a házasságról és a családról szóló egyházi tanítást fogja megvitatni, hanem a lelkipásztori gyakorlatot.

Az a javaslat, hogy az egyház ortodox példa szerint megáldhatná a tönkrement szentségi házasság után kötött második (polgári) házasságot, a megfigyelőkben már akkor meglepetést váltott ki, amikor a munkadokumentumban olvasták. Sokan elutasító állásfoglalásokat fogalmaztak meg e lehetőséggel kapcsolatban, amely azért került be a munkadokumentumba, mert a kérdőívekre érkezett válaszokban felvetődött ez az igény. Paul Michael Zulehner nyugalmazott bécsi pasztorálteológus professzor egyébként nemrég utalt arra, hogy Franz König bíboros már 1963-ban felvetette: a katolikus egyház tájékozódhatna az ortodox egyház e gyakorlatával kapcsolatban. „Ez történik majd, ha a hívők nyomása nagyobb lesz” – mondta Zulehner.


Reinhard Marx bíboros, a német püspöki konferencia elnöke október 2-án figyelmeztetett a szinódussal kapcsolatos túlzott várakozások veszélyére. A Rheinischer Merkurnak adott nyilatkozatában azt mondta: tévedés volna azt feltételezni, hogy a szinódusi tanácskozás az egyház tanítását fejtetőre állítja, vagy hogy néhány nap alatt végérvényesen megold majd egy olyan nehéz kérdést, mint az elvált újraházasodottak problémája.

Walter Kasper nyugalomba vonult kuriális bíboros, aki a pápa felkérésére a februári konzisztóriumon hosszú előadást tartott a szinódus témájáról, a hamburgi Die Zeitnek adott interjújában a kibontakozott eszmecserével kapcsolatban azt mondta: „Az nem a bíborosok közötti hadakozás, hanem azoknak az érveknek a kifejtése, melyek a tisztázást szolgálják.” A pápa párbeszédes egyházat kíván. „Az olykor vitatkozó is lehet – mondta Kas per, és hozzátette: – Sok hívő jól ismeri az egyház tanítását, de nem követi azt. Világossá kell tenni, hogy az egyház segíteni akar az embereknek abban, hogy helyes életet éljenek. Az evangélium nem büntető törvénykönyv” – fogalmazott a nyugalmazott bíboros.

A véleménykülönbségek hevességét jelzi, hogy a közelmúltban olaszul és legutóbb németül is megjelent egy kötet, amelyben öt bíboros száll vitába Walter Kasper nézeteivel (In der Wahrheit Christi bleiben – Házasság és áldozás a katolikus egyházban, Echter Verlag). Ebben Carlo Caffarra, Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció prefektusa, Walter Brandmüller történész, Raymond Burke amerikai kuriális bíboros és Velasio De Paolis bíboros fejti ki az egyházi tanítás értelmezését. Burke bíboros a Washington Postban azzal is vádolja Kaspert, hogy a pápa helyett akar nyilatkozni. Pedig a pápa nem néma, maga is ki tudja fejteni, amit akar – fogalmaz Burke.

A pápai médiatanács a jövő évi tömegtájékoztatási világnapra készült nyilatkozatában hangsúlyozza: a Vatikán nézete szerint az egyháznak más nyelven kell kifejeznie magát annak érdekében, hogy a házasságról és a családról szóló tanítása eljusson az emberekhez.

Érdemes idéznünk Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításából: „A Lélek vezeti a népet az igazságban, és vezeti el az üdvösségre. Az emberiség iránti szeretet misztériumának részeként Isten a hívők összességét felruházza a hit érzékével – a sensus fideivel –, amely segíti őket annak megkülönböztetésében, ami valóban Istentől jön.”

A Nemzetközi Teológiai Bizottság idei dokumentumából való a következő gondolat: „Kevésbé ismert és általában kevéssé figyelembe vett szempont, hogy milyen szerepet töltöttek be a laikusok az egyház erkölcsi tanításának fejlődésében.” A szinódus eszmecseréje a kérdésnek ezt a vonatkozását sem hagyja figyelmen kívül.