Pasarét portréja

Könyvespolcra

 

Vallomások. Negyven önarckép, bemutatkozás. Egy közösség kísérlete önmaga megfogalmazására. Pasarét portréja, ahogyan a templomhoz, plébániához kötődő emberek megrajzolják. Üdítően merész kísérlet annak megválaszolására, mit jelent egy közösség, mit jelent közösségben élni, közös hitben osztozni.

A mi arcaink című könyvben pasaréti hívek (civilek és szerzetesek) beszélnek, mondják el az életüket, a templomhoz kötődő történetüket, keresztény elkötelezettségük történetét, eredetét, megingásait, nehézségeit és kegyelmeit.

A rendületlen szívű vándor

Könyvespolcra

Emlékkönyv Jáki Sándor Teodózról

 

A vándorapostol címmel nemrég jelent meg egy reprezentatív emlékkönyv, amely a közelmúltban elhunyt Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes, jeles népzenekutató, ének- és zenetanár, a Domokos Pál Péter nyomában járó lelkipásztor felejthetetlen szolgálata előtt tiszteleg.

Ki volt Jáki Teodóz, és mit adott bencés közösségének, a kereszténységnek, a magyar kultúrának, a világon szétszóródott és szétszóratott magyarságnak? Ezekre a kérdésekre igyekeznek választ adni visszaemlékezéseikben a kötet szerzői: rendtársak, öregdiákok, néprajz kutatók, lelkipásztorok, barátok és tisztelők. „Az emlékkönyv a szó eredeti értelmében antológia: virágszedés, virágfüzér (…), amely sokféle rendű és rangú, különböző léthelyzetű és műveltségű szerző visszaemlékezései ből állt össze. A szerzők és a szerkesztő közös célja az emberfelmutatás, a példaadás volt” – írja a kötet felelős szerkesztője, Cs. Varga István irodalomtörténész, akit bensőséges lelki-tanítványi kapcsolat fűzött az atyához.

Lélekkapuk

Kling József kaposfüredi szobrászművész műhelyében

Kaposvár sétálóutcájának elején, a Dorottya Szállóval szemben áll Kling József legújabb köztéri szobra, a Lélekkapu. A hajdani alma materből, a Somssich- Táncsics Gimnáziumból kikerülő egykori maturandusoknak is üzenve: „Nem legenda a föld, / amelyből vétetünk, / törvény, hogy itt születtem.” A „mérei” dombok dajkálta Fodor András sorait vésette a talapzatra az adományozó Simon László, a fővárosban működő Somogyiak Baráti Körének elnöke, aki ebből az országnyi megyéből a világ más tájaira vetődött honfitársaival lelki közösséget vállalva szerette volna leróni köszönetét és háláját az útba indító szülőföldnek. Az arany háromszöggel az égiek felé nyitó, zárványokat is megjelenítő, élők és holtak felett szakrális fegyelmezettséggel őrködő alkotás embert és lelket, időt és teret kapcsol egybe.

Segítő mackók

Magyarországon a közel hatszázezer fogyatékkal élő emberből mindössze hatvanezer főt foglalkoztatnak. A csökkent munkaképességű felnőttek kilencven százalékának esélye sincs arra, hogy megbecsült emberként élhesse az életét.

Mézeskalács város

Mézeskalács házikót mindenki látott már. De vajon milyen lehet egy egész város, amelynek épületei: a patika, a múzeum, az egyetem, a pékség, a templom, a vasútállomás is mind mézeskalácsból vannak?

Lelkes szervezők idén már ötödik alkalommal arra biztatnak embereket, hogy merjék megálmodni és elkészíteni saját mézeskalács házukat, hogy aztán a sok édes épületből egy nagy terepasztalon mézeskalács város épülhessen.

„A remény emberének kell lennem”

Beszélgetés Snell György püspökkel

 

Ferenc pápa Snell Györgyöt, a budapesti Szent István-bazilika plébánosát október 20-án pudentianai címzetes püspökké és az Esztergom–budapesti főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. A magyar egyház új püspökét eddigi életútjáról és terveiről kérdeztük.

 

Történetmondók

Don Bosco kézművesei a perui Andokban

 

Harmincöt éve, hogy egy olasz szalézi szerzetes a perui Andok Chacas nevű városkájába került, és nem kis vállalkozásba kezdett. Összeszedte az ügyes kezű helyi fiatalokat, iskolát alapított számukra, és kiváló mesterembereket nevelt belőlük. Az Artesanos Don Bosco, vagyis a Don Bosco Szövetkezet kézművesei fából faragott bútorokat és szakrális művészeti tárgyakat készítenek. És ami a legfontosabb: munkát kapnak, így a szülőföldjükön maradva gondoskodhatnak családjukról, és helyben művelhetik mesterségüket.

„Örvendjetek az Úrban”

VI. Pál elfeledett apostoli buzdítása a keresztény örömről

 

Tudjuk jól, nem véletlen, hogy mire emlékszünk, mi az, ami összeköti személyes és közösségi életünk időben egymástól távoli szálait, de az is elgondolkodtató tény, hogy ha valami kihullik emlékezetünk rostáján. Ez utóbbira példa az idén boldoggá avatott VI. Pál pápának az 1975-ös szentév pünkösdjére kiadott apostoli buzdítása, mely így kezdődik: „Örvendjetek az Úrban.” Témája a keresztény öröm, különösen is gondolva azokra, akiknek – pusztán e világ távlatait nézve, rettenetes körülményeik szorításában – nem sok okuk van vagy szinte semmilyen lehetőségük sincs az örvendezésre. „Kérünk mindenkit, el ne feledkezzék a felebaráti szeretet elsődleges kötelességéről, amely nélkül az örömről szóló szavak értelmetlenek lennének” – vallja a Ferenc pápa által is gyakran idézett VI. Pál, mielőtt az öröm mélységeiről, magasságairól és útjairól elmélkedne.