Az „örök” Éva

Sokoldalú tehetségén kívül humanizmusa, elmélyült keresztény hite és magyarságtudata is fogalommá vált hosszú élete során. Kora ifjúságától mélyítette el magában a fenti értékeket, melyek hagyományőrző erdélyi családja körében természetesnek tűntek. Számos nyilatkozata alapján szerencsésnek érezte magát, hogy színművészként szolgálhatja hazáját, és alkalma nyílhatott szerepek megformálása révén felvillantania a legtágabb világot.

Közismert tény, hogy művészi életének középpontjában Madách Tragédiája és benne Éva szerepe állt. Hét rendezésben, negyedszázadon keresztül alakította Évát, minden felújításban újabb elemekkel gazdagítva a remekművet. Kései időszakában sem vált meg ettől, egyórás műsorba tömörítve változatlan sikerrel mondta-formálta a veretes szöveget.


Egy másik megrázó, feledhetetlen alakítása Claudel–Honegger Johanna a máglyán című oratóriumának címszerepe volt, amelyben a művésznő – saját bevallása szerint – mintha nem reális talajon állt volna, a mű szellemisége valóságos szárnyakat kölcsönzött neki, azokkal lebegve vitte diadalra a páratlan műalkotást.

Kevesek számára ismert, hogy az ötvenes évek kommunista diktatúrájában a Major Tamás-féle klikk legszívesebben eltávolította volna a Nemzeti társulatából – egy rövid ideig meg is szűnt tagsága –, de végül kivételes tehetségét és páratlan alkatát a szocialista vezetés sem nélkülözhette.

Lapunk megbecsülését jelezte, hogy a művésznő indulásától rendszeres olvasója volt az Új Embernek, műsoros estek keretében pedig több alkalommal személyes szereplésével is megtisztelte a katolikus hetilapot. Egykori nyilatkozata világosan szól erről az elkötelezettségről: „A háború embertelensége annyi értéket elpusztított, hogy ezt követően örömmel fordultunk minden nemes és tartalmas produktumhoz, nevezetesen az Új Ember hetente megjelenő cikkeihez.”

A művésznő személyes életével tett hitet a keresztény-magyar szellemiség mellett. Minden pályát csak töretlen hittel és elkötelezettséggel lehet folytatni. Ráadásul a színészi hivatás olyan, mint a papé vagy az orvosé: a hivatás teljes értékű szolgálatát egy pillanatra sem veszíthetjük szem elől.