Egyik nyári őrségi gombagyűjtő utunk alkalmával két társammal s egyikük vizslájával jártuk a terepet. Háromszög alakban, mintegy ötven-száz méterre lehettünk már egymástól, amikor a kutya „meglátogatott”. Megnézett, ott vagyok-e, s már iramodott is el valamerre. Gondolom, a gazdája felé. Mivel percek is elteltek ezután, szerintem másik társamat is ellenőrizte.
A festői szépségű Somogyi-dombság északi peremén megbúvó hangulatos kisvárost hazai és külföldi vendégek az év minden időszakában egyaránt szívesen keresik fel. Nemcsak messze földön híres gyógyfürdője csalogatja e vidékre az üdülővendégeket, hanem a Szent Márton út egyik állomása: műemlék temploma is.
Hajdan a keresztet szokás volt „urazni”, jutott eszembe bakonyi barangolásunk csőszpusztai kényszerű pihenőhelyén. Egy zsák hevert az út közepén, megálltunk hát. Könnyen odébbdobtuk a valószínűleg szalmával kitömött akadályt, s akkor pillantottuk meg az út melletti facsoport védelmében álló keresztet. Ha nincs a zsák, valószínűleg észre sem vesszük…
Nyaralások idején gyakran kerékpározunk a magyar tenger északi partvidékén, zöld erdők, szőlők mentén, a fehér présházak, szétszórt nyaralók közötti utakon. Magával ragadó a táj atmoszférája, a víz, a levegő, a föld illata, a fény átható tisztasága, tüzes ereje. Már a korábbi korok embere is kedvelte ezt a kedvező klímájú vidéket, ahol az ember egyensúlyba kerülhet a természettel, megtapasztalhatja a Teremtő jelenlétét, az Isten adta s az ősök formálta harmóniát.
Az ünnep óráiban őszintén elismerhetjük: hazánk hírnevének módszeres nemzetközi öregbítése, vagyis az úgynevezett országimázs nem tartozik állami szerveink legfőbb erősségei közé. Ezért is különösen örvendetes, amikor a világsajtóban a számtalan alaptalan vádaskodás és lejárató kampány mellett olykor egy-egy baráti, lelkesen támogató hang is megszólal.
Mélyen gyökerező mitológia, régi gazdagság, birodalomépítő uralkodók, a keresztény Európát védő, törökgyűrő hőstettek, rémtörténetek… – párját ritkítóan viharos és izgalmas történelem. Hiába. Határainkon túl mindez „kevésnek” vagy észrevétlennek bizonyult. Még a „Nyugat” részéről oly sokat emlegetett egzotikum sem sokat segített. A nemzetközi zeneirodalom bizony nincs tele magyar vonatkozású alkotásokkal.
A kápolna a hegyen nemzetközi kegyhely is művészeti emlékeivel, Kodály Zoltán szellemével, aki itt hajdan a kántort helyettesítette (!). A harmónium az ő keze érintését őrzi (történelmi hangszer). A zeneköltő születésének százéves jubileuma óta kapott nagyobb figyelmet a szentély azáltal, hogy a plébános és a Fasang-család gondoskodása a zene spirituális helyévé avatta.
Bár cseh nemzetiségű volt, Szent Adalbert püspök a lengyel és a magyar nép közös történelmének, barátságának egyik első láncszeme: az első közös szentünk. Lengyelországban járva több városban is találkozhatunk hittérítő munkálkodásának emlékeivel, máig eleven tiszteletével.