Habár tizenkilencedik alkalommal rendezték meg idén a Sziget Fesztivált, első alkalommal sikerült kijutnom a rendezvényre két napra. Egymásnak ellentmondó érzések kavarogtak bennem. Jól érzem-e majd magam, vagy inkább haza szeretnék menni, nem tudtam eldönteni. Most már bátran állíthatom, hogy legközelebb is meglátogatom a fesztivált.
Érettségi után – bizony ez régen volt – egy hónapot a Balatonon töltöttem. A társasházban, ahol laktam, sok hasonló korú fiatalt ismertem, hiszen már az előző években is együtt nyaraltunk. Bicikliztünk, strandoltunk, este pedig a kertben valamelyikünk papája, mamája bográcsban főzött gulyáslevest vagy paprikás krumplit. Ha mi, fiúk magunkban voltunk, vélt vagy valós kalandjainkról meséltünk, s biztattuk egymást az udvarlásra.
A domboldalon emelkedő kényelmes, meghitt házból lelátni a falura, végig az egész völgyön. Felsőlövő – Őrvidék, másként Burgenland egészéhez hasonlóan – harmóniát közvetítő település és táj. Ehhez nyilván hozzájárul az ott élő emberek életszemlélete és hangulata. Somogyi László nyugalmazott gimnáziumi tanárral beszélgetünk. Alkalmi történelemóra: szavai nyomán kibontakozik az egyéni sorsban sűrűsödő múlt, amely egy közösség tapasztalatát hordozza. Ha nem lenne túlságosan lírai, azt is mondhatnám, Kárpát-medencei életkeringő.
Manapság időszerű viták témája a kormány szegénységellenes politikája. A baj csak az, hogy a különféle lapokban szegényellenes politikáról írnak, ami természetesen nagy baj, hiszen a kormány a szegénység ellen harcol, nem pedig a szegény emberek ellen. Micsoda különbség!
Szerény, mélyen vallásos polihisztor volt, korabeli vélemények szerint „aki környezetében élt, jobb lett és boldogabb”.
Mathia Károly 1902. január 13-án született Nagykanizsán, és az ottani piarista gimnáziumban érettségizett. Magyar–történelem–latin szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, egyidejűleg a Zeneakadémián zeneszerzői oklevelet szerzett. 1926-ban Londonban angol, 1939-ben Perugiában olasz nyelvi egyetemi képzésben részesült.
Somorjai Ádám bencés történész két írása jelent meg a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2010/3–4. számában (megtalálható a www.heh.hu honlapon). Mindszenty-levelek a bostoni Kennedy-könyvtárban című írása betekintést nyújt a kutató műhelymunkájába.
Bizonyítéka volt ő is a művészet megtisztító erejének – a kor idegen bálványai közt. Benső világában mécses világolt: a hité és az elkötelező hivatásé. 1929-ben született, Szeged városát vallotta magáénak, ahol a piaristák gimnáziumában mint ötödikes diák autodidaktaként kezdett vezényelni, mivel a jó nevű iskola éppen énektanár nélkül maradt.
Szürke egér a szegénység. Nincstelenek lettünk, mindenünk Bácskában maradt, ahová a bombázások elől menekültünk nővéreimmel és édesanyánkkal. Csak az életünket, azt nem vették el a partizánok. Budapesti lakásunkat nem érte találat, de az utcánkban két-három épület szét van lőve; egykor kanyargó lépcsősorait, körfolyosóit, valaha meghitt otthonainak maradványait szemérmetlenül kitárja felénk, mikor piacozni indulunk.