A bajnok, aki nagyon szeret élni

Galambos Tibor a halál közeléről, a segítőkészségről, a mindennapi hitről

A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő alatt a legfontosabb erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira.

Meseszilánkok

A Werner testvérekrõl s magunkról

Ha evilági ésszel próbáljuk kifürkészni az Úr szándékait, megfejteni a feladványokat, amelyekre nála kutakodva rábukkanunk, hát többnyire csaknem lehetetlen dolgunk van.
Ez arról jutott eszembe, hogy eltemettük a papot, akinek közvetítésével ezelőtt harmincöt évvel a házasság szentségében részesültünk.

A szabadság, az öröm és a szeretet légkörét sugározta

Elhunyt Nemes Ödön jezsuita szerzetes

Van valami bölcsesség abban, hogy sebész ne műtsön családtagot, pap ne temessen közvetlen hozzátartozót. Az érintettség veszélyes lelkiállapot. Talán nekem sem volna szabad Ödön atyáról megemlékezést írnom. Túl közel állt hozzám, túl sokat köszönhetek neki. A vele való találkozás megváltoztatta az életemet.

Egerek és gyerekek

Könyvespolcra

Az egér gyakran játszik főszerepet a mesékben, sokszor épp ő a legokosabb vagy a legfurfangosabb, de előfordul, hogy még az oroszlánnál is erősebb. Két egér pedig kétszer annyit ér, mint egy.
Az Aula.info Kiadó Két egér kalandjai című művészeti ismeretterjesztő sorozatának első kötete 2007-ben jelent meg Állatok a múzeumban címmel, egy évvel később a Színek, majd 2009-ben a Különös lények és a Bolyongások Budapesten.

Nagyapa, merre vagy?!

Ragad a lélegzet, a csönd nem mozdul, fordul a jármű a szűk kanyarokban, azt gondolni, külső kereke már a levegőben lóg, balra meredek sziklafal, jobbra több száz méteres szakadék. Néha egy-egy halvány sikoly. Lenyűgöző a táj. A zöld hegyvonulatok sziklacsúcsokká futnak fel. A csupasz, fehér karsztfelületen szikrázik a fény: minden mozdulatlan. A szem habzsolja a látványt. Mintha az ember közelebb kerülne a békességhez… Nem akarom hinni, amit pedig tudok…

A mesterség boldogsága

Látogatás Sárdi János kékfestő mesternél

Mohács és Villány között dallamos dombháton fekszik Nagynyárád. Főutcája, parasztbarokk épületeivel, öles hársfáival az egyik legszebb messzeföldön. Elkanyarodunk a templomnál, s belépünk Sárdi János bácsi házába. Rendezett udvar, hátul azonnal feltűnnek a kékfestő műhelyek. Merthogy a mesterség űzéséhez négy munkaterületet alakított ki a mester annak idején, több mint ötvenöt esztendővel ezelőtt. A család Staubból magyarosított Sárdira, „ha a staubot vízzel keverjük, sár lesz belőle, így lettünk Sárdik”. Kilencvenkettedik életévében jár János bácsi, s még ma is szép darabok kerülnek ki a keze alól.

Az elvarázsolt vár

Negyed évszázad meséje

A kovácsműhelyből kiszűrődő kalapácsütések palota faláról visszaverődő hangja, valamint a következő párbeszéd fogadott a budai Várban: „Gyertek, mert itt vannak jojók! Fából!” – integetett a családjának egy tizenkét éves forma srác, akinek rendesen az Xboxokért kellene lelkesednie. „Ne már, egy csomó jojód van otthon” – tiltakozott a nővére.

Ifjúsági világtalálkozó

 

Közel kétmillió fiatal százkilencvenkét országból. Csak Niger, Nyugat-Szahara, valamint Grönland, Koszovó, Törökország, Jemen, Kirgizisztán és Bhután nem képviseltette magát hivatalosan a huszonhatodik ifjúsági világtalálkozón. A legnagyobb csoportok a spanyolok és az olaszok voltak kilencven-kilencvenezer fővel.