Január 18. Sokáig azt gondoltam, a „lehet” a leginkább emberhez méltó szó. Ma úgy gondolom, az „irgalom”.
Január 20. Németh László Irgalom című regényét olvasom. Túlírta. S ezáltal veszít az erejéből. A részletezésben elomlik a feszültség. Mintha örök készülődés lenne a könyv – s aztán amit ígér, nem következik be.
A hazánkra zúduló nemzetközi gazdaságpolitikai kartácstűzben jó érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Ahogy az elmúlt évszázadok során mindig, lengyel barátaink ezúttal is mellénk álltak.
Az Európai Unióba való belépésünk a kisebbik rossz választása volt. A morális ismer olyan helyzeteket, amikor nem két jó, hanem két rossz között kell választanunk. Ha kívül maradtunk volna az Európai Unión, nagyobb nyomás nehezedhetett volna ránk, és nem lett volna egyszerű átjárásunk a határainkon túli magyarokhoz.
Kieran Behan a második ír tornász a sporttörténetben, aki indulhat olimpián. E teljesítmény önmagában is tiszteletre méltó, ám még el sem kezdődött a londoni olimpia, a huszonkét éves fiatalember máris bizonyította, mire képes. Ugyanis élete során kétszer került kerekes székbe, de mindig legyőzte korlátait.
Az Országos Lelkipásztori Intézet idén is megrendezi az országos lelkipásztori-teológiai napokat január 23. és 26 között. A világ püspökeinek következő rendes szinódusa 2012. október 7. és 28. között lesz a Vatikánban, témájául az új evangelizációt választották.
Szűz Szent Margitot betöltötte Krisztus szeretete, az imádság embere volt, aki tudott engesztelni és könyörögni családjáért, hazájáért és népéért – mondta Erdő Péter bíboros a Margit-szigeten január 22-én délelőtt az Árpád-házi királylány tiszteletére rendezett szentmisén, melyre a hagyományoknak megfelelően a domonkos kolostor romjainál került sor.
Az Istennek szentelt élet napja Isten és ember találkozásának ünnepe, különösen is azoké, akik egy életformával válaszoltak Isten szeretetére. Valahányszor szívünk Isten utáni vágyára hallgatunk, lehetőséget adunk a Szentléleknek, hogy meghívjon e nagyszerű életkalandra.
A jegenyefa rengető árnyékában himbálózom, és teli szájjal ordítom a dombok közé szorult világomba a balladát, melyben a vonat elüti a menyasszonyt, és ebben a vőlegény is megleli halálát, egy sírban alusznak, de a síron, lássanak csodát! – ám itt megjelenik a láthatáron Dsale Károly, akinek a szíve tájékára egy jókorára megdagadt mell nőtt.