A szív története

Aznap nem vártam meg a harangszót, vecsernye előtt hazahajtottam a marhákat. Erőszakkal rángatott magával a kíváncsiság, üldözött haza, hogy megtudhassam: az én apámnak miért nincsen melle? Hogy lehet, hogy Dsale Károlynak van? – kérdeztem csalódottan. – A Szentírást hordja ott, Isten bolondja, te! – legyintett apám. Míg az állatokat megkötettem az istállóba, addigra apám a fiókból a szekrény tetejére tette az Újszövetséget, hogy nehogy játékszer legyen belőle.

Hiába múlnak tízesével az esztendők, a Szentírás ma is elérhetetlen, ha odafönn keresem, és szembejön velem, ha a szívet figyelem. Csak azt nem tudom, hogyan végződött a ballada… De abban biztos vagyok: a Bibliában ez is meg van írva. Mert a Szentírás a szív története. A Magasságos szívének a története.

Csak azt tudnám, miért a félelem, amikor olvasom? Alighanem ezt egyedül csak Isten tudhatja.