Újraélem gyerekkoromat? Mark Twaint olvasok, és mosolygok. Ez a Huckleberry Finn, az a Tamás úrfi. Már csak a rádiót kell bekapcsolni, hogy Richard Srauss Till Eulenspiegeljének vidám csínyeit hallgassam. Közben töröm a fejem: mióta nincs a világban igazi, érett humor? Lehet röhögni, harsogni, kacagni, de hol van az intelligens derű, a mosoly, amely még a mesék javát is jellemzi. Hol vannak a felszabadult örömök ebben a rosszkedvű, halálkoreografált világban?
Hit és egészség
Jézus nagyon sok gesztusa, mondata utal arra, hogy a beteg világ és a beteg ember gyógyítása is az Atya által reábízott küldetés egy része. Amikor Keresztelő János bizonytalanságában jelet kér, Jézus így válaszol: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttok és hallotok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,4–5). Vagyis a gyógyításokra hivatkozik, mint Isten jelenlétének látható jeleire. Ugyanakkor minden gyógyítása egyben Istenhez is vezet: valamilyen módon mind a hithez, a beteg megtéréséhez, megtisztulásához kapcsolódik. „Menj, hited meggyógyított téged…” (Lk 17,19; Mk 5,34).
Az internet világában sokan arctalanul jelennek meg, álnéven szólnak hozzá a hírekhez, olykor a kedvenc állatukról készült fotó mögé bújva hirdetik vélt igazukat, vagy éppen szitkozódnak. Többen a tragikus híreket is minősíthetetlen hangnemben kommentálják, mert ezt is büntetlenül megtehetik. Számos internetes naplót olvashatunk, nem sejtve, hogy szerzőjük ki is valójában.
Az Életem sztómával című blog más, mint azok, amelyekkel eddig találkoztam (novozanszkiadel.blog.xfree.hu). A szerző választott mottója egyszerre figyelemfelkeltő és megrendítő: „Ami vagy, Isten ajándéka. Amivé teszed magad, az a te ajándékod Istennek.” A háromgyermekes édesanya, Novozánszki Frigyesné Herkli Adél története és mély hite nemcsak betegtársainak adhat erőt, hanem mindenkinek, aki valaha is találkozott a szenvedéssel, aki átélt már fájdalmas, nehéz időszakot. E feljegyzések nem öncélúak. Adél azért ír betegségéről, életéről, mindennapjairól, azért önti mondatokba gondolatait, hogy segítsen másoknak. Hogy felhívja a figyelmet arra: a sztómával élők is „megtehetnek bármit földön, vízen, levegőben, mert pont olyanok, mint bárki más, de csak akkor, ha ők is akarják”.
Családlátogatásra képeznek munkatársakat
Katolikus családok látogatására képeznek munkatársakat a hit évében útjára indult program keretében az Esztergom–budapesti főegyházmegyében. Február 2-án, szombaton a budapesti városmajori kistemplomban rendeztek e célból továbbképzést, amelyen Erdő Péter bíboros a plébánosok által újabban jelölteknek nyújtott át megbízólevelet igeliturgia keretében.
Az evangélium átadásának legfőbb terepe a család. Ezért az egyházmegye az örömhír megismerését és továbbadását fókuszba állító tematikus évben kezdett bele különleges családpasztorációs programjába. 2012-ben a nagyvárosok missziója keretében tizenöt európai városból kettőben, Dublinban és Varsóban is központi szerepet kapott a katolikus családok meglátogatása.
Felkészülő
Az alkohol megszerzése, átadása, fogyasztása gyakorlatilag a felnőtt ember szabad döntése alapján történik. Annak ellenére, hogy Európában, de különösen nálunk egészen biztosan a legkeményebb drognak számít.
„Az alkohol a fiatal európai férfiak első számú gyilkosa – állapította meg egy 2001-ben Stockholmban rendezett konferencia. – A mai fiatal férfiak halálozási okaiért Európában negyedrészben, Magyarországon egyharmad részben az alkohol vonható felelősségre. Vagyis minden negyedik európai és minden harmadik magyar fiatal (15–29 éves) férfi az alkohol miatt hal meg (balesetek, bűncselekmények, túladagolás…).”
Felkészülő
– csap le sziszegve a felháborodás a panaszkodva nyafogó kisgyerekre, aki társa ellene elkövetett gazságai miatt megy jogorvoslatért szülőjéhez. A kicsi megszeppenten áll, erre igazán nem számított, hiszen a másik kezdte, ő csak…
De már hiába. Igazság nem lesz, talán nem is lehet. „Legalább azt megtanulja, hogy a másikat bemártani bajtársiatlan dolog!” – indokolja válaszát a felnőtt.
Megtanulja? Ugyan, dehogy. Legalábbis most, óvodásként – amikor valószínűleg az árulkodások kilencven százaléka történik – biztosan nem. Most csak az tanulja meg, hogy bizonyos, számára megoldhatatlan helyzetekben még segítséget, vigaszt, védelmet sem várhat.
A Duna Plaza bejáratánál találkozunk.
Nem mintha Dancs Péter plázajáró ember volna. A közelben dolgozik, ezt találtuk azonosítható pontnak. Milyen volt a mai napod? – kérdem tőle. Délután öt óra, erőlködik ugyan a világosság, de február elején ilyenkor már leereszkedik a sötétség. A Váci úti lámpáknál meglódulnak az autósorok, zúg körülöttünk az élet.
Átlagos, intézi el Péter. Munkájáról nemigen beszél, sőt, egyáltalán nem, értem, nemigen avathat be minket. De nem is ez érdekel. Péterrel más hozott össze minket. Azért annyit megkérdezhetek tőle: szereti-e, amit csinál?
„Mást is el tudnék képzelni. Inkább lennék autószerelő vagy műszerész.” Hát miért nem? Fiatalember, abban a korban van, amikor még választhat az ember. „Összehozható, de el kellene végezni hozzá valamit. Tervbe vettem, de még nem készültem föl rá lelkileg.” Pedig Péter lelkileg – hogy ezt a kifejezést használjam – klassz, erőteljes fiú.