Humorról, jókedvről

 

Halmozhatnám a kérdéseket. Az abszurd Ionesco írja, hogy a derű, a mosoly szükséges a világ kiegyensúlyozásához, a szellemi egyensúlyhoz. Ez kulturáltságot, bölcs tájékozódást föltételez. Megérteni-mérlegelni egyén és közösség magatartását, miértekre elfogulatlan válaszokat adni nem könnyű, amikor az individualizmus öltött divatos ruhát.


 

A Gondviselő mindenkinek megadta a derű valamely formáját, a játékosságot, az élettel járó könnyedséget. Régen azt tartották: háborúk idején hallgassanak a múzsák. Igaz volt – egy ideig. Aztán a világ újraszerveződésével – a háborúk ellenére is – kiderült: minden időben éltek, élnek a művészetek, írnak derűs könyveket, intelligens vicc is születik, ízléses, kellemes.

A tárgyakat különös érzékenységgel festményeibe emelő katalán Miró, amikor kulcsművét, A tanyát festette az 1920-as évek elején, gyermekkorába vonult vissza. Hemingway vette meg a képet, mivel a katalán táj benső hangulatát érezte meg rajta. A művész így nyilatkozott festményéről: „Ha elkalandoztam a modelltől, vettem a fehér krétát – ezzel írnak a gyerekek a táblára az iskolában –, megjelöltem a hibás részt, és kijavítottam.” Gondolataink tárgyai közt van-e fehér kréta? Gyanakvások, rosszkedvűségek özönében tiszta álom, amely valaha izgatta a gyermek, az örök gyermek: az emberiség fantáziáját? Mindig lehet javítani a palettán, kiigazítani a hibákat, amelyek kedvünket szegik. Megkérdezni és válaszolni Máraival: „Mit is szeretnénk még az élettől, titokban? Egy lélegzetre való mosolyt…” Amelyhez, ha mások meglátják, tán maguk is kedvet kapnak.

Jézus humoráról írnak a teológusok, például a kánai menyegzővel kapcsolatban, amikor Jézus először tett csodát. Hogy irigyelhették a názáretiek, akik csak az ács fiának tartották. Tudták, a kánaiak véleménye (gunyorosan) róluk is így hangzott: mi jó jöhet onnan? És ott van a tavi vihar. Jézus fejét vánkosra hajtva alszik. Az izgatott költögetésre fölkel, és ezt kérdezi: mit féltek? Tanítványai rettegtek. Aztán feloldódtak. Később bizonyára mosolyogva adták tovább a történteket…

A mosoly is szerves része a csodának: felszabadít, megnyugtat, mert valami fontosat jelez, emberségünk isteni lényegét.