Együtt a babákért

A dm drogerie markt 2012 novemberében ismét elindította a Katolikus Karitásszal és a Pampersszel közös kampányát, amelynek célja a nehéz körülmények között élő családok és gyermekeik támogatása. Az Együtt a babákért elnevezésű kampányba országszerte kétszázhatvankét dm-üzlet kapcsolódott be, így a korábbi évhez képest növekedett a támogatott családok száma is.

A két hónapon át tartó akció alatt a dm vásárlói hűségpontjaikat ajánlhatták fel adományként, amelyeket a karitász pelenkák formájában továbbít a kiválasztott családoknak.

Az akció eredményeként kétszázhatvankét kisgyermekes család kap egyenként huszonöt csomag pelenkát, amely mintegy fél évre elegendő mennyiség. Az adományok átadására 2013. február 13-án kerül sor a Szent Erzsébet Karitász Központ budapesti irodájában.

Magyar Katolikus Karitász

Komolyan vette Istent és az embert

Száz éve született Gyökössy Endre

Gyökössy Endre (1913–1997) református lelkészként és pszichológusként már akkor tudatosan művelte a pasztorálpszichológia tudományát, amikor e szó kimondásakor Magyarországon nemcsak az átlagos hívő ember nyelve akadt meg, de a lelkészi, sőt lelkigondozói munkát végző személyek szótárában sem szerepelt. A lelkészek, bármely felekezethez tartoztak is, nagyon járatlanok voltak a lélektan és a pszichoterápia területén. Idegenkedésüknek egyik oka az volt, hogy a pszichológusban riválist láttak, aki az emberi létnek azzal a vetületével foglalkozik, amelyre az ő megbízatásuk is szól. Ráadásul ezt a Szentlélek bölcsességének és gyógyító erejének az igénybevétele nélkül teszi.

Kapcsok

„Szélfútta hajad érintse arcom, / mosolyod bűvöletben tartson, / a színek titkát szemedben keressem, / a szerelmet csak benned szeressem. / Engedd meg.”
Az évek haladtával egyre gyakrabban jutnak eszembe Adamis Anna sorai, amelyeket csaknem három évtizede küldtem el egy szegedi tanárképzős lánynak. Levélváltásunkat ugyanis szinte mindig tarkítottuk egy-egy klasszikus vagy kortárs író, költő művének részletével, olykor bibliai idézetekkel. Így szerettünk volna szerelmet vallani egymásnak – jóllehet, egy idő után már megéreztük, megértettük a másik ki nem mondott gondolatait is. (Ráadásul magyar–orosz szakos leányról volt szó, gondoltam, nem árt, ha érzékeli: lírában-prózában más is járatos lehet. Nemcsak magyar, hanem orosz szerzők szebbnél szebb sorait is becsempésztem a levelekbe.)

A kezdetek kezdetén

Minden kezdet nehéz, de legnehezebb talán az élet kezdete. Megvan hozzá minden, ami szükséges, csupán a „civilizáció” gátjait kell áthágnunk, s közelednünk a természethez. Mert a dolgok bölcsen el vannak rendezve, csak meg kell tanulnunk, hogy ne változtassunk a sorrenden. Nem szabad „okoskodnunk”, elég, ha „beilleszkedünk”.

Az újszülött testi-lelki sérülésekkel érkezik e világra: az állandó egyenletes melegből a kinti hűvösbe, a sötétből a vakító fénybe, a csendből a lármába kerül. Szerencsére mindezek a traumák visszafordíthatók, csak néhány fontos lépést kell betartanunk.

Először általában a fej kerül napvilágra, és ekkor a szülésnél segédkező orvosnak vagy asszisztensnőnek ki kell tisztítania a kisbaba orrát, hogy az első lélegzetvételnél ne szippantsa be a benne lévő nyálkás váladékot. Alig fél perc múlva, amikor a test többi része is megszületik, megindul a légzés, és felhangzik a diadalmas felsírás: Megszülettem! Elvágják a köldökzsinórt, megragadják a kisdedet, és viszik mosdatni.

A vándorbölcső új lakója

A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom gyermekvállalásra buzdító felhívása nyomán tavaly év végén egy vándorbölcső kelt útra az országban, hogy családról családra járva, biztonságos és otthonos helyet adva az újszülötteknek hirdesse az élet tiszteletét. Amikor kis lakója kinövi a bölcsőt, amely Czotter András asztalosmester munkája, az interneten keresztül jelentkező, babát váró családok közül sorsolással választják ki, kihez kerüljön a ringó ágyacska. Január 22-én, Budapesten jött világra a bölcső harmadik lakója: Homolya Dániel András. A szülők, Zsófia és Dániel mellett Veronika, a hároméves „királylány” is nagy izgalommal várta a kistestvér érkezését. „Igaz, hogy két gyermek már nagyobb felelősséget jelent a család számára, de bízunk benne, hogy a kellő hit, a megajándékozottság élménye és a szeretet minden nehézségen átsegít bennünket” – mondta a családfő.

Karneváltól hamvazószerdáig

Felkészülő

Az iskolai év legfelszabadultabb ünnepe a farsang. Lezártuk a félévet, nem kell már a tanulásra összpontosítani, lehet gondtalanul örülni. Még tart a tél, de zsigereinkben már a tavasz újjászületését érezzük.

Nálunk az iskolában már hagyománnyá vált, hogy erre az alkalomra az osztályok egy adott témára készítenek rövid produkciókat. Idei témánk a Vissza a jövőbe, 2113 címet viselte. A gyerekek dús fantáziával láttak a műsorkészítéshez: Milyen lesz a világ nők/férfiak nélkül? Hogy néz ki száz év múlva a rend és fegyelem az iskolában? Átadják a 4-es metrót stb. Nagy élmény, ahogy a diákok egymást inspirálva találják meg azt az alapötletet, amelyre aztán az egész jelenet épül.

Kalandtúra egy életen át

Felavatják Szegeden a házasok padját

Kondé Lajos, a dóm plébánosa, püspöki helynök a házasság hete szegedi motorja. A legtermészetesebb hangon beszél legfontosabb értékeinkről és az egész városra kiterjedő rendezvénysorozatról is, amelynek sikerén vállt vállnak vetve dolgoznak a különböző felekezetek, mozgalmak, az önkormányzat, egyesületek és más intézmények. Úgy tűnik, Szeged tele van szép célokért lelkesedni és dolgozni képes emberekkel.

Öt-hat évvel ezelőtt rettentően zavarni kezdett, hogy a Valentin-nap divatja nálunk is egyre jobban elharapódzik, méghozzá a jópofizós, szíves képecskés változatban – mondja Kondé atya. – Alaposan elgondolkodtatott a dolog. Vajon az egyház nem tudna erre valahogyan rákapcsolódni, és okosan megszólalni, észrevétetni magát ebben az időszakban? Hiszen nekünk is van mondanivalónk a szerelemről, a jegyességről, a házasságról, és fontos feladatunk lenne, hogy a magunk értékrendjét egy efféle civil szokásba is belecsempésszük! – töprengtem, tanakodtunk a családpasztorációs irodán.

Négykezes

Beszélgetés a házasság hetének arcaival

Bálint-nap körül 2008 óta Magyarországon is programok sokasága hívja fel a figyelmet a házasság fontosságára. A házasság hete rendezvényei egy ősi, ugyanakkor manapság sok oldalról támadott életközösséget állítanak a középpontba. Az Angliából indult ökumenikus kezdeményezés szervezői – köztük a Magyar Katolikus Családegyesület – minden évben felkérnek egy közmegbecsülésnek örvendő, ismert párt, hogy arcukkal is álljanak az ügy mellé. Idén a választás a Várnagy Andrea – Farkas Zsolt zongoraművész házaspárra esett. Összetartásról, hitről, munkáról kérdeztük őket.

– A házasság hetének központi gondolata az elköteleződés. Mit jelent ez Önöknek?

Várnagy Andrea: Egész egyszerűen azt, hogy a társam a másik felem. Az élet minden örömét, kudarcát, küszködését együtt kell megélnünk. Ez abban a pillanatban kezdődik, amikor eldöntöm, hogy életemet a másik mellett akarom leélni. A teljes életben közösséget kell vállalnunk, ahogyan azt a házassági eskü is megfogalmazza: jóban és rosszban egyaránt ki kell tartanunk egymás mellett.

Farkas Zsolt: Ha bármi mellett hosszasan kitart az ember, az nem trendi. Pedig az elköteleződés – nem csupán egymás, de bizonyos elvek mellett is – nagyon fontos.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.