Öt érzékszervünk van, amelyekkel a külvilágot megtapasztaljuk, amelyek tudósítanak környezetünkről, és összekötnek vele. Minden tapasztalásunk érzékszerveinken keresztül jut el hozzánk. A külvilágból érkező valamennyi jelzést az agyunk értékeli, nyilvánítja értékesnek vagy értéktelennek, és ezáltal biztosítja fennmaradásunkat a világban.
Felkészülő
Amikor a megemésztett ételmaradék, amelyből a szervezet már minden tápanyagot felhasznált, elérkezik a vastagbél utolsó szakaszába, ki kell ürülnie, tehát kiváltódik a székelési inger. Az anya meg kell hogy nézze azt, ami a pelenkában van, hogy megismerje gyermeke székletállagát, a „normát”, amelynek minden eltérésére fel kell figyelnie. Ha az anyatejen táplált csecsemő széklete nem aranysárga, az még nem jelent semmit, ha mindig ugyanolyan. Van gyermek, akit naponta kétszer-háromszor kell tisztába tenni, de van olyan is, akit ötször-hatszor.
Felkészülő
A kólikák a csecsemő leggyakrabban előforduló „panaszai”. Többnyire a jól evő gyermekeknél fordulnak elő, akik falánkak és sok levegőt nyelnek. Ha az anya függőleges helyzetben feltartja gyermekét szoptatás (etetés) után „böfiztetni”, akkor az a levegő egy részétől megszabadul. Nem baj, ha ez alkalommal egy kis – már túrósodott – tej is visszajön.
Mikor visszateszi ágyacskájába, öt percre fektesse a bal oldalára, mert ott van a cárdia, a gyomor bejárata, amint a neve is mutatja, a szív oldalán. Öt perc után pedig átfordítja csecsemőjét a jobb oldalára, ahol a pilorusz, a gyomor kijárata van, tíz-tizenöt percre, hogy a gyomor könnyebben kiürülhessen, és az emésztendő folytathassa útját a patkó- majd a vékonybélbe. A mégis ott kucorgó lenyelt levegő kiváltja a kólikákat.
Minden kezdet nehéz, de legnehezebb talán az élet kezdete. Megvan hozzá minden, ami szükséges, csupán a „civilizáció” gátjait kell áthágnunk, s közelednünk a természethez. Mert a dolgok bölcsen el vannak rendezve, csak meg kell tanulnunk, hogy ne változtassunk a sorrenden. Nem szabad „okoskodnunk”, elég, ha „beilleszkedünk”.
Az újszülött testi-lelki sérülésekkel érkezik e világra: az állandó egyenletes melegből a kinti hűvösbe, a sötétből a vakító fénybe, a csendből a lármába kerül. Szerencsére mindezek a traumák visszafordíthatók, csak néhány fontos lépést kell betartanunk.
Először általában a fej kerül napvilágra, és ekkor a szülésnél segédkező orvosnak vagy asszisztensnőnek ki kell tisztítania a kisbaba orrát, hogy az első lélegzetvételnél ne szippantsa be a benne lévő nyálkás váladékot. Alig fél perc múlva, amikor a test többi része is megszületik, megindul a légzés, és felhangzik a diadalmas felsírás: Megszülettem! Elvágják a köldökzsinórt, megragadják a kisdedet, és viszik mosdatni.
