A kezdetek kezdetén

 

Amikor a túl pedáns németek megpróbálták alaposan lesikálni a babát, és lehámozták róla a méhviaszt, amely az anyaméhben hathatósan védte a fejlődő kis testet, utat nyitottak az első számú közellenségnek, a staphylococcusnak, ami tragikus következményekkel járt. Ma már szépen kivárjuk, míg ez a védőréteg két-három nap alatt, minden erőszakos beavatkozás nélkül, magától lehámlik.

Fürdetés után az újszülöttet steril, puha, hófehér zubbonyba öltöztetik, amely számára idegen és kényelmetlen. Majd, sajnos csak kivételesen, odaadják az anyának, hogy ismerkedjenek. Helyes lenne, ha ez minél hamarabb megtörténne, hiszen az anyának meg kell szoknia, hogy ezentúl elsősorban anya, és sok igyekezettel vissza kell varázsolnia gyermeke számára a korábbi állapotot, amikor az még minden percben maga mellett érezhette a védő meleget és a biztonságot adó testet.


 

A tizenkét pár agyideg közül elsőként a szagló- és a szemideg jut központi szerephez. Felnőttként kevés fontosságot tulajdonítunk a szagoknak, pedig az újszülött erről ismeri fel anyját.

Ahhoz, hogy létrejöhessen az oly fontos meghittség, amelyből a bizalom fakad, két meztelen test szükséges: az anyáé, amely felé az újszülött rögtön odafordul, és az ő kis teste, amelyet ki kell szabadítani a ruhák ketrecéből.

Csak az ember esetében merül fel a tejhiány kérdése. Talán azért, mert az emlős állatok lenyalják újszülött kisdedjükről a méhviaszt, és ennek stimuláló hatására beindul a tejelválasztás. Az embernél a tejelválasztás megindulását az újszülött illata váltja ki, illetve az a mechanikus inger, amelyet a szopni próbáló újszülött a mell erőteljes szívásával vált ki.

Az előtej, amely eleinte csak savó, hashajtó hatású, és okvetlenül szükséges ahhoz, hogy megszabadítsa a csecsemő szervezetét mindattól a salakanyagtól, amelyet a terhesség alatt elnyelt. Eközben a gyermek „megtanul” szopni, ami elengedhetetlenül fontos számára a továbbiakban. Nem lehet elég korán elkezdeni!

Rögtön mellre kell tenni a csecsemőt, már csak a kiszáradás veszélye miatt is. Olyan nincs, hogy egy kicsi azért nem képes szopni, mert le van tapadva a nyelve. Százával vágtam fel újszülöttek nyelvét, de számos esetben csak csattogtattam az ollót, és az el sem végzett beavatkozás után a kismama boldogan újságolta, hogy hála Istennek, már jól szopik a baba, mindhármunk nagy megelégedésére.

Dr. Dániel Károly
Kolozsvár