Harminc évvel ezelőtt, 1983. január 31-én a római Termini pályaudvaron rosszul lett egy hetvenegy éves asszony, Modesta Valenti. Mentőt hívtak hozzá, a mentősök azonban higiéniai állapotára hivatkozva nem szállították kórházba. Néhány órás agónia után az asszony az utcán meghalt. Európa gazdag és civilizált nagyvárosaiban ma is élnek emberek, akik – József Attila keserű szavaival szólva – „hálnak az utcán”, akik otthontalanul élnek és halnak meg.
Tatabányán az utóbbi hónapokban – bízvást mondható – egyre vonzóbbá váló közösségi élettér kezd kialakulni az önrész mellett jelentős uniós és állami forrásokból megújított városközponti területen, a tavaly avatott Árpád-szobor terén. Legújabban példaértékűnek mondható utcakiállítás nyílt itt helytörténeti fotókból: olyan felvételeket állítottak ki, amelyek azt dokumentálják, hogyan változott egy-egy településrész, városnegyed vagy esetleg csupán egyetlen utcasarok arculata az utóbbi harminc, hetven, száz év alatt. Az érdeklődők – legyenek bár helybéliek vagy a városban csupán átmenetileg tartózkodók – érdekes időutazásnak lehetnek tanúi, ha végignézik a tárlat képeit.
Van még jó hírünk
A kívánt gyermekek megszületése érdekében nyilatkozatot írt alá mind az öt parlamenti párt. A január 8-án kelt dokumentum a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kezdeményezésére jött létre. A pártok a dokumentumban kijelentik: „Alapvető célkitűzésünk, hogy olyan körülményeket teremtsünk, amelyek között azok a fiatalok, akik több gyermeket szeretnének, mint ahányat vállalnak – biztonsággal alapíthassanak családot, miközben karrierjüket is építhetik. (…)
A kecskeméti önkormányzat egy új épületet bocsátott a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat rendelkezésére. A munkatársak mostantól igazán korszerű körülmények között foglalkozhatnak a segítségre szorulókkal.
Zaklatott, túlbonyolított korunk számos csapdát tartogat, amelyeket saját erőből nem mindenki képes elkerülni. Egyre több a szenvedélybeteg és a pszichiátriai beteg. Szükséges számukra a kapaszkodó, a szakmai segítség, de nélkülözhetetlen a felsőbb segítség, az isteni kegyelem is.
Az újevangelizáció útjai
„Égni kell annak, aki gyújtani akar” – hangzott ifjúkorom egyik jellegzetes rock dala, s ez a nagy igazság az evangelizációra is érvényes. Tanúságtevő keresztény csak abból lesz, akiben túlcsordul Isten szeretetének tapasztalata a Szentlélekben. Jézus arról beszél, hogy jövetelének célja: „tüzet hozni a földre”, s alig várja, hogy ez a tűz fellobbanjon – a langyos hívőt azonban „kiveti szájából”. Tüzesnek lenni hosszú távon nem valami állandó érzelmi felhangoltságot jelent, hanem tudatosságot és mindenekelőtt a saját megtérésünket teljessé tevő elszántságot.
A hét kérdése
Tudatos és környezetbarát életmód Murakeresztúr és Fityeház háztartásaiban címmel egy rendezvénysorozat létrehozására nyert európai uniós támogatást a murakeresztúri plébánia. Polgár Róbert plébánost, a projekt menedzserét arról kérdeztük, miért indul egy egyházközség olyan pályázaton, amely látszólag nem tartozik a feladatai közé.
– Azért, mert ennek a projektnek közösségformáló ereje lehet. Azokkal, akik misére járnak, naponta vagy legalább hétről hétre találkozom. De valahogyan azokat is el kell érni és meg kell szólítani, akik nem jönnek be a templomba. Mivel ezekkel az emberekkel nincs napi kapcsolatunk, nem is tudják, hogy mivel foglalkozunk, s mi az, amit az egyház kínálni tud nekik.
Világ-nézet katolikus szemmel
A néma lélektől megszállt fiú apjának könnyek között tett vallomása egyike a számomra legtöbbet mondó evangéliumi mondatoknak. Most sem tudnám jobban összefoglalni a francia katolikus sajtószövetség Annecyben megrendezett tanulmányi napjainak végkövetkeztetését.
Van-e jövője a keresztény sajtónak? Amennyiben képes lesz tudomásul venni, hogy a társadalmi és erkölcsi válságban minden megkérdőjeleződik, akkor van – állapították meg. Mert ma már semmi sem magától értetődő, sem a keresztény hit, sem a világi értékek.
Pécs – Györgytelep. A város egyik legszegényebb – ha nem a legszegényebb – része. Hajdan bányászkolóniának épült – a tisztes munkásmúlt maradványai mára elenyésztek. Cigányok élnek az egyébként gyönyörű környezetben. Partra vetve. A szomorú magyar valóság partjára vetve. Tartotta magát itt egy iskola, de tavaly ősszel anyagi okok miatt veszélybe került. Erre az egyházmegye – vállalva az áldozatot – átvette, s azóta Néri Szent Fülöp néven működik tovább. S járnak a gyerekek az órákra. Ha az iskola nem lenne, tanítás helyett lődörgéssel, kóborlással töltenék az idejüket.
Hasonló mentőakciót hajtott végre az egyház Nyíregyházán is. Ott már bírósági szakaszba jutott a jóság. Jelentkezett ugyanis egy érdekvédelmi szervezet, amely elfogadhatatlannak tartja, hogy ezekbe az iskolákba kizárólag cigány gyerekek járnak. És ez szörnyű, demokráciaellenes, kirekesztő… és így tovább.