Testünk-lelkünk az orvostudomány szemével

 

A mai teológia sokkal szorosabbnak látja test és lélek viszonyát: elválaszthatatlan egységük ember mivoltunk lényege. A lélek mintegy „átitatja” a testet.
Nagyon érdekesen támasztják alá ezt a feltételezést a modern képalkotó módszerek, melyekkel az agy működését lehet láthatóvá tenni. (Érdemes megjegyezni, hogy eddig nem sikerült szerkezeti eltérést kimutatni a hívők és nem hívők agya között.) Igazolták például, hogy különbség van agyunk nyugalmi, illetve elmélyült imádság, meditáció idején kialakuló állapota között.


Az Isten-élmény pillanataiban fokozottan működnek bizonyos agyi területek: például a homloklebeny, amely az összpontosítás helye, vagy az úgynevezett alsó fali lebeny, amely a beszédközpont területe. Ugyanakkor az agynak ebben az állapotában jelentős csökkenést mértek a felső fali lebeny aktivitásában, amely a tér- és időérzékelés hordozója. Az Isten közelében érzett időtlenség- és végtelenérzet tehát a testi funkció szintjén is tetten érhető. Amikor egy imádság, egy szentmise, egy szertartás igazán közel visz Istenhez, a találkozás nem csupán a lelkem és Isten között történik, hanem egész emberi valóm részese és egyben hordozója annak.

 

A lélek tehát hat a testre – és ez fordítva is igaz. Elgondolkodtató élményem volt egy súlyosan depressziós beteg mellett, aki nagyon hosszú ideig feküdt kórházunkban, és így sokat látogattam. A mélyen vallásos, katolikus asszony, aki napi áldozó volt, depressziója kezelésére hosszú hatású injekciókat kapott, melyek egy hónapra biztosítanak kellő vérszintet. Ahogy múlt az idő, és csökkent a szervezetében a gyógyszer szintje, elkezdte mondogatni, hogy mennyire értéktelen, milyen bűnös ő, méltatlan az áldozásra. Eljutottunk odáig, hogy vissza is utasította a szentséget. Miután megkapta a következő havi gyógyszeradagját, addigi rossz érzései teljesen eltűntek, s ismét a régi örömmel és hálával fogadta Jézust a betegágyán. A vérében keringő kis molekula szintjének változása ilyen drámai fordulatot hozott abban, hogyan élte meg a hitét, kapcsolatát Istennel.

Testünk és lelkünk nem úgy vannak egymás mellett, mint az olaj és a víz, amelyek nem keverednek egymással. Inkább úgy, mint a víz a szivacsban. A következő részben arról lesz szó, hogy a betegség nemcsak a szivacs meghibásodása.